Bence & Zalán: HOO HOO HÓÓÓÓ!!!!!!!

Nagyon nagy öröm ért bennünket a hétvégén. De ne rohanjunk a dolgok elejébe, vegyük sorra a sok történést, ami mind mind nagy boldogságot okoztak nekünk.

Először is a hétvégét itt töltötték nálunk Leviék, azaz Levi, Maja és Gergő, ami már önmagában nagy öröm. Ha semmi más eseménnyel nem társult volna, akkor is teljes lett volna a hétvégénk.

DE! Szombaton délután megint eljött hozzánk a Mikulás. Hozzánk, magyar gyerekekhez, akik Rugby-ben lakunk. Nagy munkája volt ebben anyának, de valljuk be, az oroszlán részét a melónak, Levi és Maja vitte, mert ők voltak a Mikulás segítői.

Megint majdnem 100 ember vett részt, mint tavaly, iden 43 gyermeknek hozott csomagot a Mikulás. Jó volt a hangulat, volt kézműves sarok, karácsonyi hangulat, forralt bor a felnőtteknek, zene, tánc. A Mikulás éneklős kedvében volt és milyen jó hogy Sas Kata (anya barátnője, itteni egyik magyar anyuka) pont elhozta a gitárját mert így gitaron tudta kíserni. SŐT! Még nekünk, gyerekeknek is jutott hangszer.

Én a tavalyi önmagamhoz képest iszonyú bátor lettem. Lehet az bátorított, hogy Levi meg Maja ott voltak a Mikulás mellett. Bátran kimentem és nem kellett sem anya sem apa, egyedül átvettem a nekem szánt mikulás csomagot.

A Mikulás nem csak éneklős hanem vicces kedvében is volt. Volt, hogy a mikulás csomag helyett egy kis egeret húzott ki a puttonyából és azt adta oda az egyik kisfiúnak. Vagy egy büdös zoknit vagy volt a puttonyában nokia telefon töltő is. Én ezeken még este az ágyban, elalvás előtt is kuncogtam.

A végén volt zene, tánc, csúcs szuper Mikulás ünnepség volt. Nagyon fel voltunk pörögve este, én konkrétan még 10 órakor sem aludtam.

De az igazán nagy meglepetésre reggel került a sor: NAGYON SOK HÓ ESETT. Anya már hajnal 5-kor fent volt Zalánnal, próbálta visszaaltatni, sikertelenül. Aztán meg azt várta, hogy mikor nyitom én ki a szemem, hogy megmutathassa nekem ezt a csodát. Mikor megláttam, az volt az első: “tudunk szánkózni! Hóembert is tudunk építeni”. Csak álltam az ablakban reggel 6 órakor, még sötét volt odakint és nem tudtam betelni vele.

Amikor hallottam, hogy a Leviék is felkeltek, azonnal riasztottam őket. Még Ők sem láttak ekkora havat. Utoljára Angliában 2010-ben volt ilyen nagy havazás, akkor Levi még csak kétéves volt, így arra már nem is emlékszik.

Mondanom sem kell, hogy a mi kis utcánk, ahol a madár sem jár, nemhogy gyerekek játszananak itt, reggel 8 órakor tele lett élettel. Az összes szomszéd, ahol gyerek van, kijött, mindenki hóembert épített és nagyon nagy nyüzsgés lett az utcában.