Első Mikulás futásom

Képzeljétek, részt vettem a városi Mikulás futáson.

Már hetekkel a rendezvény előtt nagyon készültem és izgatott voltam. A otthon, a házban sokat gyakoroltam a futást – az előszoba ajtó és a konyhai erkély ajtó között (6-7 m kb, a szerk.), - apa és anya nagy örömére.
A rövid távú gyorsulás és futás elég jól ment.
A jelentkezésem elég kalandos volt, amiről én mit sem tudtam. Hetekkel a futás előtt, anya akart online regisztrálni, de akkor már nem volt hely. Felhívta a rendezőket, ők az tanácsolták, hogy regisztráljon be engem az eggyel nagyobb korosztályba. Ott több pénzbe került a regisztració. Ott nem tudott online beregisztrálni, a korom miatt. ĺgy gondolta, majd a rendezvény napján, a helyszínen. Igen ám, de mikor megérkeztünk a helyszínre, az a korosztály is betelt. Aztán nagy szerencsémre nem jöttek el páran a regisztráltak közul, így tudtam indulni.
A résztvételi díj tartalmazta a mikulás öltözéket, a végén kaptunk csokit meg érmet is.
Én, a saját korosztályommal futottam és igaz nem lettem első, de nagyon az elején értem be. Apa futott velem végig, anya, Zalán és Hajni néni a pálya széléről szurkoltak.
Miután beértem a célba, először nagyon csalódott voltam, hogy nem én lettem az első, de aztán mikor megláttam, hogy milyen sokan érkeznek be utánam, nagyon megörültem.
Apáék őrült büszkék voltak rám.

És képzeljétek, a hetente kiküldött iskolai hírlevélben is szerepeltem. És a pénteki iskolai gyűlésen az igazgató bácsi a többi gyerek előtt gratulált nekem, meg az érmemet is megmutatta mindenkinek.

Jövőre is benevezek, az tuti, de akkor már viszem magammal Attilát meg Zalánt is.