Anya annyira boldog volt, mikor kiderült, hogy pont a
szülinapján lesz az oviban a karácsonyi előadás. Ez volt az első
nyilvános szereplésem. Jézus születésének történetét adtuk elő
(biztos láttatok már ilyet amerikai filmekben), rám bárány szerepet osztottak.
Aznap, mikor ez kiderült – hogy bárány leszek – anya szólt Reni nénjének, aki kb 5 percen belül talált is egy szupi bárány jelmezt nekem. Igaz 4-6 évesekre való, de felgyürtük az ujját meg a lábszárát és tökéletes volt. Reni nénje meg anya most azon drukkol, hogy én 6 éves koromig, meg Attila meg Zalán is bárányok legyünk, így meg van oldva egy darabig a karácsonyi jelmezünk. J
Egy aprócska dolgot leszámítva, majdnem jól sikerült – a részemről – az előadás : az első pillanattól kezdve nem akartam bárány lenni. L
Ezt hangoztattam is, bármikor szóba jött én mindig mondtam anyának. De anya úgy volt vele, a szerepek már ki vanak osztva, tenni nem lehet semmit.
Az előadás napjára még apa is vett ki egy fél nap szabadságot, csak hogy ő is láthasson.
Mivel mi még csak hároméves óvodások vagyunk, ezért mi a 0. éves “iskolásokkal” szerepeltünk együtt.
Én nem voltam vmi aktív, vmi közremüködő. Konkrétan semmit nem énekeltem a többiekkel. Anya úgy látta, hogy rajtam kívül mindenki énekel. L A végén még el is pityeredtem.
Aztán mielőtt anyáék hazamentek volna, még belestek a termünkbe és látták, hogy lelkileg nem vagyok összetörve, bohóckodom, játszom a többiekkel, így megnyugodtak kicsit.
Utána anya kérdezgette, hogy mi történt, miért nem énekeltem, miért sírtam, ezek voltak a válaszok:
Aznap, mikor ez kiderült – hogy bárány leszek – anya szólt Reni nénjének, aki kb 5 percen belül talált is egy szupi bárány jelmezt nekem. Igaz 4-6 évesekre való, de felgyürtük az ujját meg a lábszárát és tökéletes volt. Reni nénje meg anya most azon drukkol, hogy én 6 éves koromig, meg Attila meg Zalán is bárányok legyünk, így meg van oldva egy darabig a karácsonyi jelmezünk. J
Egy aprócska dolgot leszámítva, majdnem jól sikerült – a részemről – az előadás : az első pillanattól kezdve nem akartam bárány lenni. L
Ezt hangoztattam is, bármikor szóba jött én mindig mondtam anyának. De anya úgy volt vele, a szerepek már ki vanak osztva, tenni nem lehet semmit.
Az előadás napjára még apa is vett ki egy fél nap szabadságot, csak hogy ő is láthasson.
Mivel mi még csak hároméves óvodások vagyunk, ezért mi a 0. éves “iskolásokkal” szerepeltünk együtt.
Én nem voltam vmi aktív, vmi közremüködő. Konkrétan semmit nem énekeltem a többiekkel. Anya úgy látta, hogy rajtam kívül mindenki énekel. L A végén még el is pityeredtem.
Aztán mielőtt anyáék hazamentek volna, még belestek a termünkbe és látták, hogy lelkileg nem vagyok összetörve, bohóckodom, játszom a többiekkel, így megnyugodtak kicsit.
Utána anya kérdezgette, hogy mi történt, miért nem énekeltem, miért sírtam, ezek voltak a válaszok:
- Azért sírtam mert fáradt voltam és nyügös
- Nem akartam bárány lenni, csak kislányok voltak bárányok
- Connor megígérte nekem, hogy ő sem fog énekelni
Hát ez volt életem első karácsonyi előadásának
története.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése