Londoni hétvége

Mivel nagyon szeretek vonatozni és buszozni is, de nem sok lehetőség van rá, itt ebben a kisvárosban, ahol lakunk, ezért apáék jól kitalálták, hogy elmegyünk vonattal Londonba, ott tudunk buszozni is, metrózni is és ez lesz egy jó kis kirándulás.

Anya már jó előre megvette a vonatjegyeket, így tök olcsó volt, aztán apa kitalálta hogy aludjunk ott egy szállodában, jó buli lesz.

Így lett egy jó kis hétvégénk Londonban.

Dél körül érkeztünk meg, már nagyon izgatott voltam. Imádok csavarogni, kirándulni.

Segítettem húzni a bőröndöt, a vonat utat is nagyon élveztem, csak egy kicsit pilledtem el, különben végig nézelődtem.

Először elmentünk a szállodához, anya nagyon boldog volt, hogy milyen olcsó szállást talált, jó is, meg közel is van a belvároshoz, minden fél órára van : Hyde park, a múzeum, a vonat állomás…. Csak azt nem csekkolta le, hogy ez London, muszlim negyedében van, az egyik legnagyobb mecset mellett. Aztán azon aggódott nehogy vasárnap reggel ötkor hívják a hívőket istentiszteletre, mert az igen hangos, jellegzetes.

De végül is tök felesleges volt izgulnia, mert így sem aludt szinte egész éjjel semmit, és nem mecset miatt.

Szóval metróval mentünk a szállodáig, nagyon élveztem, hogy a föld alatt megyünk.

A szállodában mikor megláttam az emeletes ágyat, azonnal kijelentettem, hogy Bence alszik fent, anya meg apa lent. Azonnal fel is másztam, alig tudtak az ősök kirángatni a szobából.

Aztán a szállodától nagy piros emeletes ( vagy ahogy én mondom ELEMETES) BUSSZAL elmentünk a Hyde parkig, ott megebédeltünk, majd felkutattuk a mókusokat és nagyon sok időt töltöttünk ott.

Nagyot sétáltunk, kergettem a galambokat, etettük a kacsákat, na meg a mókusokat.

Alig lehetett innen is elrángatni, de annyira hideg volt,muszáj volt mennünk.

Még egy picit bementünk egy nagy áruházba és későn, 7 óra felé mentünk haza, már sötét volt. Nagyon élveztem a nagyvárosi forgalmat, a fényeket.

 

Nagyon hamar kidőltem, én nagyon jót aludtam ellentétben anyával, aki félóránként csekkolt, le ne essek az emeletes ágy tetejéről.

Másnap elmentünk a nagy Természettudományi múzeumban, megnéztük a dinókat, meg még egy-két érdekes dolgot, de másfél-kétóra után azért már elfáradtam. A múzeum gyönyörű és rengeteg érdekes dolog van ott, de akkora nagy hatalmas, hogy napok kellenének, hogy bejárja az ember.

 

Ha esetleg vki tervezi ezt a múzeumot meglátogatni (http://www.nhm.ac.uk/) , akkor ne a főbejáratnál álljatok sorba, hanem a mellékutcában (Exhibition Road), mert ott sokkal gyorsabban halad a sor. Reggel 10-re értünk oda, nyitásra és nagyon nagyon nagyon hosszú sor állt. De mindenki, a gyerekek is türelmesen álltak sorba.
A metró állomástól egy nagy földalatti alagút megy és sok kijárat / feljárat van a múzeumokhoz.

 

A múzeumban van kávézó, étterem, ott megebédeltünk, aztán megint busszal, metróval kimentünk az állomásra. És vissza Rugbybe vonattal.

Igen fárasztó hétvége volt, de imádtam a nagyvárost, a közlekedést.