OLIMPIA

Nekünk nagyon nagy szám, hogy kijutottunk az olimpiára. Mondtam is a Reninek, hogy na, két kis hülye csepelinek milyen nagy dolog ez. Ő a kicsit is és a hülyét is kikérte magának. :)
Sokan nem tudjátok, de a húgom évekig - talán 8-10 évig - versenyszerűen kajakozott. Volt is országos bajnok párosban meg négyesben is. De aztán abbahagyta. Így, amikor egy évvel ezelőtt jelentkezni kellett az olimpiai jegyekre, adott volt, hogy az egyik a kajak-kenu lesz.
A jegyek eladását már tavaly tavasszal megkezdték és ugye nem volt egyszerű, mert úgy árulták, hogy vízilabda döntő, kézilabda negyed döntő, úszás 200 m pillangó döntő.... Szóval az ember lányának fogalma sem volt, hogy hol lesznek a magyarok, miben fognak egyáltalán indulni, bejutni, stb. Reni kért az összes kajak-kenu döntőre (3 nap) és a vízilabda döntőre is jegyeket. De csak a kajak-kenu döntőre kapott, arra is csak 2 napra.

Ez az egész jegymizéria mindenkit utolért, ebben a két hétben ismerősök, barátok kérdezősködtek, kinek-mire van jegye, ki tud még szerezni, kinek van ismerőse stb. Szóval folytak a jegyüzérkedések.
Reninek 5 db jegye volt mind a két napra és hát ugye úgy alakult, hogy egyedül volt az 5 jegyre. Pali nem akart szabit kivenni, így 3an maradtunk az 5 jegyre (Reni, Gergő/unokatesónk és én). 2-2 jegyet eladtunk a facebookon keresztül, az is belekerült jó sok szervezésbe, de végül is mindenki nagyon örült.
Kocsival mentünk Rugbyből, parkolót kellett foglalni a neten keresztül. Nagyon jól meg volt szervezve minden. Annyira gyorsak, pontosak voltak, tényleg ment minden mint a karikacsapás.
Az autósoknak Eton Dorney (ahol a kajak-kenu számok voltak, gyönyörű tavas vidék) környékén három  hatalmas nagy parkoló volt kialakítva. Rengeteg önkéntes munkás segítette a mi parkolásunkat, beléptetésünket stb. Autó leparkol és a parkolóból buszok vittek a helyszínre. A buszok is vadi újak voltak, emeletesek, mindenki kedves, mosolygós volt. Bárkitől kérdeztél, mindenki tudta mi, merre, mennyi.

Ahol a busz letett minket, onnan még 1 km-et kellett gyalogolni a tóhoz. Tök jól meg volt csinálva a gyalogút, a szurkolók ahogy hömpölyögtek befelé, mindenkin zászló, arcfestékek, szépen rendezetten ment mindenki. 10 m-ként önkéntesek, akik mosologva, jókedvűen egyfolytában köszöntek, jó szurkolást kívántak. Már itt lehetett látni, hogy nagyon sok magyar van. Az egyik angol szurkoló odaszólt nekünk - mert rajtunk is magyar zászló volt -, hogy:"ti ma jó sok érmet reméltek!" :)
A beléptetés olyan volt, mint a repülőtereken, átvilágítás, folyadékot nem lehetett bevinni. Azért ez egy kicsit gázos volt, hogy a kapu előtt mindenki öntötte ki az üdítőjét, mert az üres palackokat be lehetett vinni és bent voltak csapok, ahonnan fel tudtad tölteni. Na de a magyarok nem vizet meg üdítőt hoztak! Hanem bor-sör-pálinkát! Szóval reggel 8kor, a kapuban vedelték az alkoholt. (mert ugye "inkább a szemünk folyjon ki....")
Miután beértünk, mindenhol kajáldák, kávézók, WC-k (persze nem fizetősek) és rengeteg ember.
Nagyon jó helyünk volt, pont 200m-re a céltől, velünk szemben egy óriási kivetítő, ahol ugyanazt láttuk, mint ti a TV-ben. :)

Gyönyörű időnk volt, vagy 30 fok, ezerrel sütött a nap, mind a két nap.
Első nap 4 szám volt, abból háromban indultak magyarok. Aznap két aranyunk volt. :) Mint már említettem rengeteg magyar szurkoló volt, a Reni hallott is egy telefonbeszélgetést - egy angol pasi mondta valakinek, hogy rengeteg magyar van, ez ELKÉPESZTŐ!
Amikor meg megszólalt a magyar himnusz és elkezdtük énekelni a himnuszt...., hát az valami olyan felemelő érzés volt!
Mellettünk angolok, kínaiak ültek és az is olyan jó volt, hogy amikor mentünk el, oda-odaköszöntek és gratuláltak. Mert ugye mi szurkoltunk nagyon. Egyfolytában kiabáltunk, lengettük a zászlót, ugráltunk, felálltunk.....
Az versenyszámok, éremátadások le is mentek délig, utána voltak programok, nagyon jól meg volt szervezve minden. Ki lehetett próbálni a kajakozást, kenuzást, hatalmas kivetítők voltak, ahol más olimpiai eseményeket lehetett követni.
Amikor jöttünk kifelé azon a bizonyos 1 km-es szakaszon, a legtöbb önkéntes a magyar zászló láttán, gratulált, volt aki magyarul köszönt (angol önkéntesek voltak), hogy "viszlát" vagy " jó napot". Egy sokadik, meg a hangos tölcsérébe elkezdte skandálni, hogy "RIA RIA HUNGARIA". Ezt jól megtanulták aznap. :)
Amíg kifelé haladtunk, közben volt a magyar-izland kézimeccs. A magyarok csapatokba verődve, telefonon nézték a közvetítést. Hatalmas nagy kiabálások, szurkolások voltak.

Mi ezután elmentünk Windsorba és megnéztük a várost - ami csodaszép, egy kis ékszerdoboz,- meg a kastélyt - ami nagy csalódás volt. (erről külön fejezet).
Amíg a buszon utaztunk, addig is tartott a meccs, ott is jó sok magyar volt, együtt izgultunk, aztán amikor megérkeztünk Windsorba, ott lett vége a meccsnek. Na ott volt nagy kiabálás, öröm mámor! Mivel még mindig rajtunk volt a magyar zászló, idegenek szólítottak meg minket, hogy "hallottátok, bejutottak a magyar kézisek a negyeddöntőbe". :) Akkor nagyon jó volt magyarnak lenni.

Aztán vissza autóval Rugbybe és másnap megint hajnalban indultunk.
Második nap is csoda szép időjárás volt, hangulatunk is felfokozott volt, mint az a bizonyos nemzetközi helyzet. :)

Már reggel mikor mentünk be, odaszólt egy szervező "azért ma hagyjatok másokat is nyerni!" :)
Ismét rengeteg magyar, de sajnos mi három aranyat reméltünk, abból egy lett és két ezüst. :( Persze annak is nagyon örültünk, meg nagy volt az ováció az éremátadásnál.
Mellettünk németek ültek - női kajak négyesben a nagy riválisok :), de volt olyan szám, amiben ők indultak, mi nem, akkor mi szurkoltunk velük együtt a németeknek, volt olyan szám, amiben mi indultunk és ők nem, akkor ők szurkoltak velünk, nekünk. :) (a ria ria hungária, elég könnyen tanulható mindenféle nemzetiségűnek)
Sajnos volt olyan szám, amiben ők is indultak, meg mi is, és levertek bennünket, női kajak páros, de azért gratuláltunk nekik. :)
Itt is már 11-12 felé vége volt mindennek, de mi még ott maradtunk vagy 2 óráig, kivetítőn néztük Risztov Éva úszását.
Nagyon jó kis két nap volt az életünkből, örökké emlékezni fogunk erre. :)
Esetleg kommentekbe megírhatnátok, hogy ti a TV-ben mit láttatok? Hallottátok a szurkolásunkat? Hallottátok, mikor énekeltük a himnuszt? Miket mondtak a magyar szurkolótáborról? (itt a BBC-n ugye inkább azokat közvetítették, amiben angolok indultak, ezért mi nem is láttunk sem vízilabdát, sem kézit...)

Még nagyon sok ilyen sikeres olimpiát kívánok magunknak, és aki teheti menjen el egyszer, mert nagyon jó érzés! :)

xxx