Pszichopatákkal vagyunk körülvéve?, avagy megint költöztünk

Sajnos ott tartunk, hogy körülöttünk mindenki hülye, csak mi vagyunk normálisak. :)
Nem bírtuk a Tamást elviselni, - egy pszichopata -, és elköltöztünk tőle. A költözés úgy zajlott, hogy eleve nem akartunk nála sokáig lenne max. októberig és én már nézegettem a lakásokat régóta. De aztán annyira elviselhetetlen lett a légkör, hogy muszáj volt valamit egyik napról a másikra találnunk. Rengeteget telefonáltunk, magyaroknak, akik itt laknak Rugby-ben, a gyárban mindenkinek mondtuk, hogy most azonnal KELL NEKÜNK EGY SZOBA.
Aztán az egyik magyar ismerősünkön keresztül eljutottunk egy indiai nőhöz. A nőnek több kiadó ingatlana is van, de mi beköltöztünk egy olyan hatlamas nagy házba (régen villa volt), amiben van vagy 7 szoba + nappali + konyha + étkező.
A szobának a kivétele a következőképpen zajlott:
- a nő felhívott telefonon, hogy megkapta az én számomat, hogy szobát keresek,
- megbeszéltem vele, hogy most rögtön, azonnal odamegyünk, megnézzük,
- akkor már a Palival megbeszéltük, hogy akárhogyan néz ki, akármilyen emberek laknak benne, akármennyibe kerül, mindenképpen jobb lesz mint Tamásnál, szóval kivesszük
- szemrevételeztük a szobát, hatalmas nagy, be van bútorozva (eddig a legjobb szobánk)
- a házban síri csend volt, sem mozgás nem volt és elég tűrhető tisztaság volt
- olcsóbb a szoba, mint amennyit eddig bármelyik magyarnak fizettünk :)
- mondtam a nőnek, kivesszük, mikor költözhetünk?
- a nő mondta bármikor és én mondtam neki, hogy akkor most rögtön beköltözünk
- Mrs Mohammed azonnal adott egy kulcsot, úgy hogy egy fillért nem adtunk neki és mondta, nyugodtan költözzünk be, majd este átküldi a fiát, akinek fizetünk
- én úgy megörültem, meg egyáltalán, hogy egy vadidegen nő felénk ilyen bizalommal van....
- a Pali repesett a boldogságtól
- aztán mikor elváltunk a nőtől, mondtam neki, hogy megmentette az életünket és megölelhetem-e? megöleltük egymást és mondtam neki, míg élek nem fogom elfelejteni. :)
Ez volt kb 6 órakor, akkor el kezdtünk költözni, 9 órakor már BE VOLTUNK CUCCOLVA AZ ÚJ SZOBÁNKBA.

A házban jelen pillanatban rajtunk kívül 3 ember lakik ( 2 lengyel, 1 angol), csönd van, tisztaság. (Tamás nagyon koszos, igénytelen és rendetlen volt. 2 hét után elegem lett abból, hogy mi takarítunk utána)
Van egy nagy fürdőszoba káddal, van egy tusoló és van egy különálló WC.
Mindent közösen használunk. Egyenlőre eddig csak egy lengyel pasival találkoztunk. :)
A Pali azt mondta, hogy neki ez rémálom kategóriába tartozott, hogy sok, idegen emberrel kell együtt laknia, most mégis annyira boldog.
A szobánkat nem hogy kulcsra nem lehet zárni, de a zárnak nyelve sincsen. :)
A szobánk ablaka (mi az, hogy ablaka? ERKÉLY AJTÓ!, igaz az erkély egy korhadt fapallót jelent, amire nem merünk rálépni, mert félünk, beszakad. :) ) a hátsó kertre néz, és hiába a belvárosban vagyunk, 4 háznyira egy nagyon forgalmas kereszteződéstől, nagyon csendes. Nappal, éjszaka, még kutyaugatás sincs.
Úgy érzem magamat, mikor 25 évesen Renivel, meg két barátnőmmel hátizsákkal bejártuk Olaszországot, olcsó diákszállásokon aludtunk, gumipapucsban zuhanyoztunk és nem ültünk rá a WC-re. :)

Ideiglenesen elviselhető, jó lesz. Hetek óta várunk egy lakásra, ami szeptember 7én lesz költözhető, de élőben még nem tudtuk megnézni. Lakik benne valaki, akit állítólag nem tudnak telefonon elérni, az ügynökségnek nincs kulcsa, így nem lehet bejutni a lakásba. Képet láttunk róla, meg a környéket is láttuk, az mind nagyon tetszik, de azért szeretnénk személyesen is megnézni.

Így zajlik az élet mifelénk, Angliában.
xxx