kis Fecskék Lappföldön

Végre eljutottunk Lappföldre, a Mikulás hazájába!

Még 2019-ben foglaltuk le az utat, 2020 december első hétvégéjére. De aztán ugye jött ez a fránya Covid és áttettük az utazást 2021-re.

Elég stresszes volt így is az utolsó pár hét indulás előtt, hisz feltűnt egy új Covid variáns, jöttek az újabb szigorítások. Utazási irodák elkezdték lemondani az utakat, állítólag túl voltak foglalva a tavalyi év miatt.

A fiúknak az utolsó pillanatig nem mondtunk semmit - nagyon nehéz volt.

Először azért, mert nem akartam, hogy az iskolában elmondják, ne legyen rossz más gyerekeknek, hogy ők nem mehetnek. Aztán meg a Covid miatt nem mondtam nekik semmit, nehogy az utolsó pillanatban mégse tudjunk megint menni. Tavaly nekem nagy csalódás volt, nehezen éltem meg, hogy miután már vártam egy évet az utazásra, az utazás előtt 4 héttel lemondták. 

Én szeptembertől már elkezdtem készülni, fórumokat olvasgattam, lassan vásárolgattam, készítettem a lelkemet, a szívemet a nagy útra.

Indulás előtt 4 nappal kiderült, hogy ha visszajövünk, kell PCR teszt a felnőtteknek és karanténban kell maradni amíg a teszt eredmény meg nem érkezik. Ez teszttől függően lehet 1 nap vagy akar 8 nap is. Másnapra újra változás lett, 5 éven felülieknek is kell a teszt. Ez plusz kiadás volt nekünk - nem is kevés - mert olyan tesztet vettem, amelyik másnapra ígérte az eredményt. Nem is magunk miatt, mert én tudok itthonról dolgozni, Pali meg vett meg ki extra két nap szabit, hanem a fiúkat nem akartam, hogy hiányozzanak még emiatt is az iskolából.

Egy szó mint száz, elérkezett december 1, 26 hónapos várakozás után, végre pakoltam a bőröndöket.

Csináltattam egy gyönyörű levelet, amit az Elfek (karácsonyi manók, a Mikulás segítői) hoztak a Mikulástól, ez volt a nagy titok felfedésének a terve. Meghívó a Mikulástól, repjegyekkel együtt.

Reggel 2-kor kellett kelteni a fiúkat - én nem sokat aludtam, kb másfél órát aznap éjjel - es 3-kor már legkésőbb kellett indulnunk, mert 6-kor szállt fel a gép.

Nagyon nehezen tudtuk a fiúkat felkelteni, aztán meglátták az Elfeket, nagyon örültek nekik. Bence nézte meg a repjegyeket először, elég hamar leesett neki, hogy a Mikuláshoz szólnak a jegyek, Lappföldre. Látszott a boldogság az arcán. Aztán utána átment hitetlenkedésbe:

- anya, ez biztos nem tréfa? Az Elfek be akarnak csapni minket.

- anya, ezek igazi repjegyek? (soha nem volt repjegyünk, mindig digitálisan nyomjuk, telefonról)

Aztán megérkeztünk a reptérre, csak gyerekes családok voltak, mindenki Lappföldre utazott.

Zozokám egész úton szorongatta a repjegyet, mutogatta mindenkinek, nagyon boldogok voltak és nagyon izgatottak.

Bencus hajnal 2-től folyamatosan beszélt, nem lehetett lelőni. Arról álmodozott, hogy bárcsak az összes barátja rajta lenne a repülőn, együtt mennénk velük, aztán azt is mondta:

- az lenne az igazi karácsonyi csoda, ha Albertoék ott lennének Lappföldön és ott találkoznánk velük (legjobb barátja, szeptemberben elköltöztek Californiába Rugbyből).

Ugye minket a Mikulás hívott meg, Bencus boldogan megállapította:

- de jó, hogy minket a Mikulás hívott meg és ezért nekünk nem kell fizetni!

Úgy szeretem ezt az őszinte, gyerekes hitét.

Meg a reptéren megkérdezte:

-        anya, te tudtál erről?

Igaz, hogy maga a repülés 3 és fél óra volt, amikor megérkeztünk Kitila nevezetű reptérre, ott se kellett sokat várnunk a transzferre, de volt vagy délután 2 óra mire megérkeztünk a hotelba. És ugye reggel 2-kor keltünk.

A reptérről kb 15 perc volt az út busszal a szállodáig, de útközben megálltunk egy nagy üzletszerűségnél, ahol mindenki kapott síruhát, zoknit, cipőt és úgy mentünk a hotelba.

Mi Leviben voltunk, Crazy Reindeer nevű hotelban. Nagyon hangulatos volt, tiszta, és a finnek EXTRA kedves emberek. Ez egy négy csillagos szálloda volt, egy nagy családi szobánk volt, egy nagy francia ággyal meg két single ággyal. Még egy szuper kis erkélyünk is volt.

Mivel mi utazási irodával mentünk (TUI) mindenhol ott voltak, meg Elfek, akik egyfolytában szórakoztattak a gyerekeket. A szálloda is tele volt velük. Az Elfek helyiek, így bármiféle kérdéssel lehetett hozzájuk fordulni. Le a kalappal a TUI előtt, szuperül meg volt szervezve, a TUI képviselők is csúcs szuperek voltak, nagyon segítőkészek, részesei voltak a karácsonyi csodának.

Szóval 2 felé megérkeztünk a szállodába, hulla fáradtak voltunk, de összeszedtük magunkat, felöltöztünk és lementünk játszani a hóba. 4 órakor volt egy megbeszélés a TUI-soknak, ahol megmondták a fix programokat. Kaptunk nagyon finom hot berry italt, ami olyan, mint egy forró szörp, nagyon finom, mindenhol ezt adjak, nagyon jól tud esni a nagy hidegben. Ezen a megbeszélésen én egyedül voltam, fiúk kint játszottak. Megkaptuk a programot, másnap (péntek) reggel mentünk egy közös délelőtti programra, ahol többféle dolgot ki lehetett próbálni - pl husky szánt, szombat délelőtt meg a nagy találkozás a Mikulással.

A megbeszélés után próbáltam foglalni extra programokat, de nem nagyon siettem el, mert minden fórumon azt olvastam, hogy van bőven lehetőség. Egy szó mint száz mire sorra kerültem, se husky se rénszarvas szafari / farm nem maradt.

Találtam az interneten helyieket, de ott sem volt túl nagy választék, egyszerűen minden le volt foglalva, pedig nagyon, nagyon drága. Minden kb 100 Euro fejenként. Ergo nekünk, négytagú családnak 400 Euro (150 ezer forint) a husky, 400 Euro a rénszarvas szafari. De végül is sikerült, nagyon örültem, mert a husky az a farm volt, amit nagyon akartam.

Úgymond félpanzióra voltunk befizetve, ami reggeli meg vacsora volt. 5 után mentünk vacsorázni, svédasztal-szerűség volt, volt választék bőven, gyerekeknek külön pizza, hamburger, hot dog, amiket szeretnek. Szerintünk nagyon finom volt a kaja, olvastam róla nagyon sok negatív kommentet, pedig en is válogatós vagyok, de minden este találtam magamnak valót. (rénszarvas húst nem kóstoltuk meg. Szegény rénszarvasok).

Zalán kb 7-kor kidőlt, szerintem kettőt sóhajtott és utána úgy aludt, mint a bunda. Bence, Palival meg 7 felé kimentek újra szánkózni, játszani a hóba. Első nap nem volt hideg, -4 fok volt kb, nagyon jó volt.

Bent a hotelban nagyon meleg volt egy tök vékony takarónk volt, de abszolút nem fázott senki. Sőt!

Mind a két fiú átaludta az éjszakát, Zalán konkrétan másnap 8-kor kelt.

Péntek

Másnap reggel 8-ra volt beállítva az ébresztő, reggeli - az is szuper volt, nagy választékkal, meleg, hideg, gyümölcs, müzli - és 10 órakor indult a busz velünk vhova egy erdő közepére, kb 15-20 perces út volt.

A buszon mindig volt velünk egy TUI-s meg egy Elf, karácsonyi dalokat énekeltünk (mint régen a szocializmusban a kirándulásokon).

Itt 4 állomásunk volt: lehetett szánkózni, motoros szánnal húztak minket (kb 2 perc volt), egy sámán mesélt a finnek - lappföldiek szokásairól, hagyományairól. Ez nagyon érdekes volt, meg vicces, Bencének nagyon tetszett. Aztán az utolsó egy husky szán volt, ami szinten csak egy ízelítő, 2 perc se volt.

Mindenhol tábortűz szerűségek égnek, mindenhol adjak ezt a hot berry italt, gyerekek is szerették, lehet melegedni, nagyon jó hangulatú volt. Ezen a napon mar -10 volt. Ennek a fél napnak az volt a célja, hogy mindenből kapjunk egy kis ízelítőt. Ezért is foglaltam külön a husky meg a rénszarvast, mert ezek tényleg csak 2 perces körök voltak.

Egyébként ezer dolgot felírtam még itthon, mikor terveztem ezt az utat. Volt rá 26 hónapom, ugye. Gondoltam elmegyünk egy tóhoz (befagyott), jég alatti horgászásra - mert a fiúk ezt a horgászást nagyon szeretik, sokat emlegetik mikor a papával horgásztak a Balatonon. Terveztem, hogy elmegyünk egy jéghotelba, csak megnézni, milyen. De ezeket mar az első napon elengedtem, mikor láttam, hogy:

1) eleve összesen kb 2 órát van naponta világos (és ez minden nap 15 perccel csökkent míg ott voltunk. Az utolsó nap mar csak 1 óra volt). Szóval a délutáni programok korom sötétben zajlanak.

2) egyszerűen nem fért bele ebbe a négy napba.

Miután visszaértünk erről a délelőtti programról a szállodába még volt több mint egy óránk a következő programig, ami a husky farm lett volna. Fiúknak vettünk ebédet a hotel lobby-jában, gyors wc-zés, stb és már késve indultunk el. A hotelban megkérdeztem hol van a tourist info - mert oda kellett volna mennünk - azt mondtak kb 3 perc gyalog a hoteltől. Hát nekünk több volt, mint 3 perc + nem is találtuk meg, nem jól magyarázta el a nő, teljesen félreértettem.

2 órára kellett volna ott lennünk, én 2 órától folyamatosan hívtam őket telefonon, de nem vették fel. Kb 2:10 -re értünk oda és már nem volt ott senki. Soha nem történt velem még ilyen! 

1) soha nem szoktam késni programokról

2) soha nem hagytak még ott

Bementem a tourist info-ba, mondták, hogy vártak minket, de már elmentek. Akkor ott adtak egy másik telefonszámot, amin már tudtam velük beszélni. A gyerekek sírtak, én is majdnem sírtam velük. Próbáltam velük egyezkedni, hogy esetleg el tudnánk menni e egy másik nap, de ugye teljesen eladtak minden jegyet, nem volt már hely. Nagyon, nagyon rosszul esett. Az fájt a legjobban, hogy egy szuper farm lett volna egy 3 órás programmal, kolbász sütögetés a tűznél, husky kutyák simogatása - még kölyökkutyák is voltak, amit a fiúk imádtak volna.

Gyors tervváltoztatás hogy a fiúk felviduljanak, az info-sok segítségével, kimentünk egy helyre ahol voltak gyerekeknek való motoros szánok, amit gyerekek is tudnak vezetni.

Busszal mentünk, a buszmegállótól még 15 perc gyaloglás volt a semmi közepén, csalódottak voltunk mindannyian az elúszott program miatt, de mikor megérkeztünk és Bence egyedül vezette a motoros szánt, szerintem el is felejtette a bánatát. Csak úgy ragyogott az arca! A pasi rendes volt nagyon, mert mondta, hogy Zalán is megpróbálhatja, hogy tudja e vezetni, de Zalán nem merte. Így Palinak kellett bérelni egy felnőttet és Zalán azon tudott utazni. Aztán persze pár kör után már megjött a bátorsága és ő is ki akarta próbálni egyedül, de akkor már lebeszéltük. Ez is 100 Euro volt Palinak, a felnőtt, 40 Euro volt Bencének a gyerek motoros szán bérlése fél órára. Más kérdés, hogy délután 3 óra volt, vak sötét, rajtunk kívül senki nem volt és a pasi nem is nézte az órát, mondta, hogy menjünk csak amennyit akarunk.

Ezután vissza gyaloglás a buszmegállóba, busszal vissza a városba, majd 5 körül már a hotelban vacsoráztunk. Vacsora után újra visszaöltöztünk és irány ki a központi sípályához, ahol voltak külön szánkó dombok. Ott szánkóztunk jó sokáig, amíg a fiúk vissza nem akartak menni a hotelba. 

Az esti programom az volt, hogy foglaltam egy másik husky szánt.

Szombat

Másnap reggel megint 8 órakor keltünk, reggeli, majd 10 órakor jött értünk a TUI-s busz és mentünk egy Tontulla nevezetű helyre, (vagy Elves Village, vagy Elves Hideaway - többféle néven fut) a NAGY TALÁLKOZÁSRA. A buszon kaptunk megint eligazítást, mi 12:30-ra voltunk beosztva a Mikuláshoz. Ezen a napon már nagyon hideg volt, -18 fok volt kb, ez már igazi ízelítő volt a Lappföldi télből.

Egy hangulatos kis falu szerűséget kell elképzelni, itt is mindenhol Elfek voltak, játszottak a gyerekekkel. Lehetett szánkózni, volt egy hangulatos kis kávézó szerűség. Mi, akik a TUI-val voltunk nekünk volt egy ebéd itt, egy finom sárgarépa krém leves, lasagne, saláta, meg egy süti volt a menü. Kávé, tea, víz. A fiúk először szánkóztak, kicsit sétálgattunk, megtaláltuk a rénszarvasokat. Ott elég sok időt eltöltöttünk, a fiúk etették őket, kiszúrták, hogy melyik a Rudolf. Bence a nagy hideg ellenére is levette a kesztyűjét és úgy simogatta őket. Itt készítettem olyan fotókat, hogy a szempillájukra rá van fagyva dér. A tábortűzeknél lehet melegedni. Egy jó tanács, ha gél lakkod van, ne melegítsd a kezed közvetlen a tűz fölött, mert azonnal feloldja a lakkot. :) Így sikerült megszabadulnom az összestől az ottani idő alatt.

Nagyon hideg volt, eztán mentünk mi ebédelni, melegedni. Ahogy végeztünk az ebéddel, igaz még csak dél körül volt, de elkapott bennünket egy TUI-s képviselő, hogy ha még nem voltunk a Mikulásnál, akkor mehetünk most, mert konkrétan nincs senki. Így rögtön mentünk a Mikulás házához. Ott először a hidegben várakoztunk egy keveset, de itt is voltak TUI-sok, Elfek és szórakoztatták a gyerekeket, hogy ne legyen unalmas a várakozás. Beszélgettek, játszottak, énekeltek. Aztán nyílt az ajtó es bemehettünk. Először egy elötérben voltunk, ott is várni kellett egy nagyon keveset és aztán nyílt az ajtó, hogy a Mikulás tud minket fogadni.

Jaj, a fiúk nagyon meg voltak szeppenve, alig mertek bemenni, aztán meg se szólaltak. Még a nevüket sem akarták megmondani, vagyis Zalán nagy zavarában azt mondta, hogy őt Bencének hívjak. :) 

Itt menjünk kicsit vissza az időben. Egy héttel ezt megelőzően a fiúk feladták a levelüket a Mikulásnak. Legalábbis ők abban a tudatban voltak, mert én egy olyan borítékot adtam nekik postázni, amiben üres levelek voltak. Pali átmásolta Bence írását egy másik borítékra (nagyon jó hamisító lenne belőle, mert egy az egyben ugyanaz az írás volt) és azt dobták bele a postaládába. Az eredeti levelet meg vittem magammal es mielőtt bementünk a Mikuláshoz, odaadtam egy TUI-snak és ő továbbította a Mikulásnak.

Szóval amikor beléptünk a szobába, a Mikulás fogta a kezében a fiúk levelét. Bence még közelebb is lépett és megnézte, hogy valóban az ő levelük az, de aztán kivesézték a kívánságlistát és tényleg az ő levelük volt.

Én lányos zavaromban azt hittem veszem videóra az egészet, de a végén kiderült, hogy elfelejtettem megnyomni a gombot, így video nincs a nagy találkozásról, csak fotók, meg az örök emlék.

Kb 5 percet töltöttünk bent, nagyon hangulatos volt, meghitt, személyes, a fiúknak egy percig sem jutott az eszükbe, hogy hogy került ide a levelük. Sőt a Mikulás meg is jegyezte, hogy milyen megszeppentek a fiúk, de bezzeg máskor meg milyen vagányak. Bence csak azt kérdezte, hogy honnan tudja a Mikulás, hogy ők nem ilyen csendesek mindig.

Ezután indultunk tovább, felfedezni a többi részét az Elves Villagenek. Eljutottunk a legtávolibb pontjára, ahol rénszarvas szánon utaztunk, illetve volt egy hangulatos kis kávézó, ahol megint kaptunk hot berry italt, illetve a fiúk pille cukrot sütögethettek. Itt nagyon sok olyan kávézó van, amelyiknek a közepén nyílt tűz van es magadnak tudod sütögetni az ott megvásárolt kolbászt vagy pille cukrot. Itt is melegedtünk egy darabig, aztán mentünk tovább.

Egy kis erdő kozepén volt az Elf Iskola, ahol kézműveskedni lehetett - ezt ki kellett hagynunk, időhiány miatt - meg mondtam a fiúknak ezer ilyet csinálunk állandóan otthon, az iskolában, meg a mézeskalács sütést is kihagytuk. Az nagyon rosszul esett a Bencének, de azt is szoktunk minden évben sütni. Szűkösen voltunk az idővel és még volt látnivaló. Volt egy nagy barlang szerűség ahol a goblinok meg az Elf-ek együtt laknak. Volt egy szupi csúszda is, ami egy sötét barlang csúszda volt. A fiúk nem mertek lejönni rajta, így először a Palinak kellett lecsúszni, utána mar a fiúk is felbátorodtak.

Volt egy jég barlang szerűség, amit azt hittem, egy hosszú séta lesz, de kb 10 m hosszú volt az egész.

És aztán mentünk is a buszhoz. Több mint 3 órát töltöttünk itt el, majdnem 4-et és nem tudtunk mindent igazából felfedezni. Nagyon jól meg van csinálva. Ezen a napon nagyon hideg volt, ezért be kellett ugye menni melegedni egyszer ebédkor egyszer a kávézóba, talán ott lehetett volna spórolni egy kis időt.

Miután visszaértünk a szállodába nem volt sok időnk, mert itt volt a második husky szános élmény befoglalva, de ez egy másik farmon. Jöttek értünk kis busszal, kb 20 percre volt a hoteltől. Ami meglepetés volt, hogy egyikünknek kellett ’vezetni’ a szánt, először úgy gondoltam, hogy majd félúton cserélünk és akkor mind a ketten kipróbálhatjuk. Ez délután 3 órakor volt, vak sötét és eddigre már még hidegebb lett, -21 - -23 fok volt. Mi, a szánban melegítettük egymást, Zozo volt elől, őt meg külön betakarták pokróccal. Mi, a fiúkkal úgy be voltunk öltözve, hogy csak a szemünk látszott ki, a fiúkon konkrétan 3 sapka és két sál volt. Bence a kezére panaszkodott, hogy az fázott neki, Pali szétfagyott a szánon hátul, állva. Én meg félúton nem cseréltem vele, mert nem akartam a kis családomat az erdőbe beborítani a szánnal. Különben gyönyörű tájon mentünk, így is hogy sötét volt, azért világítottak a csillagok, a hold, a szánt vezető emberek fejlámpája . J Zalán konkrétan rádőlt Bencére és majdnem végig aludta az egészet J Mivel sötét volt, meg nagyon hideg, nem tudtunk sok időt ott eltölteni, simogatni a kutyusokat, ölelgetni őket, játszani velük.

Este ugyanaz a program, vacsora, vacsora után visszaöltözés és irány újra ki. Áldom az eszemet, hogy vittem több sapkát, sálat, kesztyűt a fiúknak, így minden átöltözésnél ezeket tudtuk cserélni.

Miután a fiúk kiszánkózták magukat, kitaláltuk Palival, hogy kimegyünk egy tóhoz (be van fagyva természetesen) és ott fogjuk nézni, hátha sikerül látni az északi fényt. Előző este 8 körül mentünk vissza a hotelba és 8:30 körül nagyon sokan mondták, hogy látták.

Most szánkózás után nem hazamentünk, hanem ehhez a tóhoz. Sokan jöttek-mentek, tudtuk hogy jó helyen vagyunk. Zozoka fáradt volt, aludni akart. Hiába volt nálunk egy szánkó nem mertük a szánkóban altatni, mert eddigre mar -28 fok volt. Ezért Pali kézben tartotta végig. Bence nagyon izgatott volt, ő akarta is látni ezt a csodát, meg el is volt, hóembert épített, mozgott, így ő nem fázott. Aztán 9 óra után már úgy döntöttem, hogy én visszamegyek Zalánnal, mert a lelki szemeim előtt már egy halott, megfagyott Zalán képe lebegett. Beültettük a szánkóba, kérdezte Zalán, hogy aludhat e a szánkóba, mondtam neki, hogy igen. De itt Bence is úgy döntött, hogy visszajön velünk, így Palit kint hagytuk még, hátha szerencséje lesz. Én húztam a szánkon Zalánt, Bencének mondtam, hogy ő jöjjön a szánkó mögött és figyeljen nehogy kiboruljon Zalán, ha esetleg tényleg elalszik. Egy jó félórás séta a hóban, hidegben, ekkor már nem sok ember bóklászott az utcákon.

A helyi szupermarket este 10-ig nyitva volt – oda is terveztem beugrani, de az első két nap nem sikerült – így bementünk, mert nekem sürgősen kellett hajgumi – csak egyet hoztam és elvesztettem, meg méz. Persze a fiúk ott már feléledtek és egy kisebb fajta bevásárlást sikerült csinálnunk. Gond nem volt egy szál sem, mert volt szánkónk. Így a hátra lévő útat, már egy feldobott Zalánnal a szánkon – öleben a bevásárolt portékák – meg egy abszolút kivirult Bencével tettük meg. Pali jó sokára ért vissza, sajnos nem látta az északi fényt. Mondta, hogy jó sokan kint voltak.

Vasárnap

Másnap még korábban kellett kelni, mert elvileg mentünk volna egy rénszarvas farmra, hol lett volna egy kis rénszarvas szánon utazás, lehetett volna etetni a rénszarvasokat, de mikor reggeliztünk, jött az sms, hogy törlik a programot az időjárás miatt. Annyira hideg volt, -40 fokot mondtak, hogy az már nagyon veszélyes, főleg gyerekeknek.

Így maradt a szánkózás. A városban, ahol mi voltunk, „csak” -23 fok volt. Addig voltunk kint, amíg a gyerekek nem mondták, hogy fáznak. Pali mar 5 perc után mondta, hogy fázik és menjünk vissza, de az nem volt mérvadó.

Ebédelni egy palacsintázóba szerettünk volna, de sajnos mire odaértünk nem volt hely, így egy pizzázóba mentünk. Délután 5 és 6 között le kellett adni a ruhákat, így este már nem nagyon tudtunk kimenni. A gyerekeknek voltak foglalkozások a hotelban, ott voltunk, ezeket szeretik a fiúk. Aztán este 7-kor volt egy gála vacsora, ami egy tök jó helyen volt, egy másik épületben, nem a hotelban. A kaja fenséges volt, rengeteg választék és nagyon jó kajak voltak. Szépen megterítve, feldíszítve a terem és a csúcs: a TUI-sok előadtak egy színházi darabot, az Óz, a nagy varázslót. Az állam még most is leesik, hogy mennyire jó volt. A két fiú szájtátva nézte végig az előadást. Nagyon tetszett nekik.

Mi a Palival felváltva jártunk ki, mert a telefonomra folyamatosan érkeztek az értesítések, hogy nagyon nagy esély van rá, hogy látszik az északi fény. De nem csak mi, rengetegen mászkáltunk ki. De sajnos a városi világítás miatt, ott nem lehetett látni.

Jó későn feküdtünk le, jó korán kellett másnap indulni. Irigykedtem azokra, akik aznap érkeztek és még csak akkor kezdődött a lappföldi kalandjuk.

Nagyon rövid volt, kevés volt ez a 4 nap, megbeszéltük a fiúkkal, hogy megint elmegyünk!

Ebből, hogy mindannyian egyforma ruhát kaprunk, milyen bonyodalmak voltak!

Első nap esett meg az az eset, mikor a Bence egy vad idegen kisfiú kezéből kikapta a szánkót, mert azt hitte, hogy a Zalán az. (milyen jó testvérek, igaz?)

Aztán Zalánnal esett meg, hogy előttem ment, ő előtte egy nő ment egy nagyobbacska fiúval. Zalán azt hitte, hogy én vagyok az Bencével, az idegen kisfiút lökdöste hátulról (mondom én, hogy milyen jó testvérek), a nőnek meg ütögette a fenekét. Aztán amikor a nő hátra nézett, Zozóka nagyon meglepődött. J

Utolsó nap, meg többen, egy csoportban vártunk a szálloda előtt. Keresem Zalánt, nézem, hogy egy nő ölelget egy Zalán típusú gyereket, nézem közelebbről, ilyen sapkája van Zalánnak, nézem elölről, belenézek az arcába, felismerem, hogy igen, ez Zalán. Mondom a nőnek: EZ AZ én gyerekem! Akkorát nevettünk! 

Még több képért KATT IDE meg IDE meg IDE meg IDE.