London (egy év után újra)

Ez most megint úgy jött ki, hogy a születésnapom után egy napra  Londonba mentünk.

Zalán miatt kellett a Magyar nagykövetségre menni, anyakönyveztetni kellett ill. útlevelet igényeltünk neki, hogy tudjunk nyáron hazautazni. :)
Csak érdekességképpen, ezt a március végi időpontot anya novemberben foglalta le. Már akkor az anyakönyveztetésre márciusi időpontok voltak csak. Plusz anya kuponokkal összegyüjtött ingyen jegyeket a London Eye-ra, azt is már novemberben befoglalta. Jó bátor volt, nem is szereti az ilyet, hisz Zalán még akkor meg sem született.
Anya jó szokásához híven jó előre megtervezett mindent. Zalán miatt kicsit feszült volt, hisz ez volt az első nagy kirándulása és hát mégiscsak egy nagyvárosba mentünk, ahol forgalom, zaj van. Izgult, hogy fog viselkedni, fog e aludni, hogy viseli majd a több mint egy órás autó utat.
Reggel indultunk és Londonban, még a külvárosi részében egy nagy bevásárló központban parkoltunk. Ott megebédeltünk és onnan mentünk a követségre. Itt hiba csúszott anya számításaiba, mert vagy fél órával később sikerült elindulni a tervezettnél. Mivel metróval mentünk már innen és volt egy olyan hogy az első metróra fel sem fértünk (pláne babakocsival) így a követségre kb negyedórás késéssel érkeztünk.

Itt (Angliában a magyarok között) szóbeszéd az hogy amint kinyitod a követség ajtaját, megérkeztél Magyarországra, a bürokrácia, a rosszkedv, a segíteni nemakarás azonnal érzékelhető. Érthetően anya szeme előtt már lepergett, hogy nem fognak fogadni minket a késés miatt, új időpontot kell foglalni – ami kb 3-4 hónap múlva lesz – nem lesz Zalánnak útlevele, így nem is tudunk nyáron hazamenni, elúsztak a repülőjegyek.
De nekünk nem ez a tapasztalatunk volt. J A néni pont akkor jött ki a váróba, hogy Fecske Zalánt keresi, azért még odapirított, hogy “elkéstek”, de fogadtak minket. Félórás volt az időpontunk, ugye negyedórát késtünk és negyedóra alatt el is intéztek mindent. Ergo: behozták a késést, miattunk senki nem csúszott meg. J

Mindeközben Zalan végig békésen aludt. Aludt a metróban, aludt miközben apa kézben vitte fel- meg le a lépcsőn a babakocsit. Anya előre megnézte melyik metró állomásokon van lift, de sajnos vagy rossz oldalt nézett vagy nem volt naprakész az információ nem úgy volt, ahogy a neten írták. Ĺgy apa elég sokat lépcsőzött a babakocsival, ami tuti több mint 10 kg volt. (izomláza is lett másnapra a karjában). De az az igazság, hogy mindenhol volt egy úriember, aki felajánlotta hogy segít felvinni a babakocsit, csak apa elutasította.
A követség után Zalánnak megint kaja idő volt, beültünk egy kávézóba, hogy anya meg tudja szoptatni. Persze Zalánt ébreszteni kellett. Evett és aludt is tovább.
Aztán végre mentünk a London Eye-ra, hisz számomra ez volt az attrakció. Idáig esett az eső és képzeljétek mikor már álltunk sorban, kisütött a napocska. Jó sokat kellett sorban állni, de én nagyon türelmes voltam. Micsoda szerencse volt, hogy előttünk a sorban egy magamfajta korú kisfiú volt, nagyon egymásra hangolódtunk. Egy kabinba is kerültünk, mire leértünk a kisfiú mondta az anyukájának, hogy én a legjobb barátja vagyok és hívott is, hogy menjünk velük egy parkba játszani. J

Nagyon tetszett a London Eye, nagyon magasra mentünk vele és rengeteg mindent láttunk onnan fentről. Eközben Zalán csak aludt és aludt.

Még a London Eye-nál összetalálkoztunk Angelina Jolie-val is J

Aztán nem is maradt másra időnk. Onnan a Westminster hídon sétáltunk át a Westminster metró megállóig, ott ahol két nappal később kb ugyanebben az időben egy autó belehajtott a tömegbe. L
Visszametróztunk a bevásárlóközponthoz, oda ahol hagytuk az autót, ott megvacsoráztunk és sötétben jöttünk haza. Persze Zalán is meg én is végig aludtuk az utat.
Nagyon szupi kirándulás volt. Még az óvodában is meséltem róla.

("amikor a London Eye-on voltam, az egy szuper nagy kör volt és szuper szuper lassan ment." Ezt Bence akkor említette meg, amikor a formákat tanulták, felismeri a kört, a téglalapot és a háromszöget is)

Még több képért KATT IDE!