Az óvoda maga, csak 12:15-től 15:15-ig tart, de mivel az ősök dolgoznak ezért én be vagyok fizetve délutáni klubba. (otthon úgy mondjuk, hogy napközi).
Na, a délutáni klubban ( egyébkent Owls club, azaz bagoly klub a neve) már első és második osztályosok is vannak. Így együtt vagyunk 3 éves kortól 7 éves korig.
Sőt, mivel apáék úgy vették észre, hogy gyerektársaságban jobban eszem, még ebédre is be vagyok fizetve. Így minden nap 11:30-ra megyek. Hetfőn-szerdan-pénteken 16:30-ig vagyok, kedden - csütörtökön este 6-ig.
Hát első napra még anya is szabadságot vett ki, mert annyira félt, hogy fogom ezt megélni. De mint már annyiszor most is bizonyítottam, hogy nagyon alkalmazkodó gyerek vagyok.
Igaz mikor megálltunk a suli épülete előtt, mondtam hogy ez nem az én ovim és menjünk vissza a régi ovimban, és különben is nekem csak a Lucy a barátom és én ezektől az új gyerekektől félek.
Aztán, amikor a recepciós néni is a nevemen szólított - pedig akkor láttuk először, meg amikor az óvonéni kijött értem, én el se akartam köszönni az ősöktől, hanem kézenfogva, boldogan mentem be.
Az ovi Dunchurchben van, ami egy kis falu közvetlen Rugby mellett. Tulajdonképpen össze is van már nőve. :). És azért járok ebbe az oviba, mert így nagyobb esélyem van bekerülni ebbe a suliba. Ez egy nagyon jó iskola, nagyon jó eredményekkel, csak ugye mi nem a vonzáskörzetben lakunk.
Szóval ez lesz az első helyen megjelölve - itt egyébként ez az iskolába jutás egy rémálom - a szerk., aztán még vagy három iskola meg lesz jelölve. Most júliusig idejárok és kb áprilisban derül ki, hogy mehetek e ide tovább iskolába.
Már az első két nap matricával jöttem haza, első nap azért kaptam, mert segítettem a kavicsokat visszadobálni a helyükre, második nap meg szót fogadtam. Anya meg apa nagyon büszke volt rám.
De azóta is kapok matricákat, csakhát belőlem nem lehet kiszedni miert kaptam.
Egyik délután mikor anya jött értem, én éppen vasaltam, egy másik kislány porszívozott, a harmadik meg port törölt. Nem is jöttem haza rögtön, mert mondtam anyának, még nem végeztem.
Tegnap meg egy oklevéllel tértem haza, méghozzá én lettem az ebédidő sztárja. :)
Anyáék csak következtetni tudnak, hogy valószínű szépen ettem a helyemen, esetleg mondtam, hogy please, thank you, elpakoltam magam után, stb. Gergő szerint tuti a konyhásnénivel flörtöltem és azért én kaptam a héten az oklevelet.
Aztán anyának még könny is szökött a szemébe, mikor ma látta, hogy az iskolai hírlevélben is benne van a nevem :)
Szeretek ide is járni, hamar beilleszkedtem, az óvonénim szerint nagyon jó kisfiú vagyok, közösségi gyermek és játszom együtt más gyerekekkel. Samuel nevű kisfiút szoktam itthon emlegetni, de egy Max nevű kisfiútól már kaptam szülinapi zsúrra meghívást.
Így telnek az ovis napok....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése