Indiai buliban voltunk

Apa egyik kollégája, aki 10 éves kora óta itt él, de eredetileg indiai, meghívott bennünket az unokája 1 éves szülinapi bulijára.
Hihetetlen, hogy mekkora ezeknek az emberek az identitás tudatok (figyelitek 2 és fél évesen milyen szavakat tudok?), a gyerekei már itt születtek, de tartják a hagyományokat, hagyományosan öltözködnek, stb.
Olyan nagy buli volt, mint nálunk egy esküvő. Több mint 100 ember volt, kaja, zene tánc.
A meghívóra rá volt írva, hogy ajándékot nem szükséges vinni, a megjelenésért hálásak.
Délután 1-től este 6-ig volt meghirdetve a buli, mi odaértünk már 1-re, csak a kocsiban elaludtam, így anyáék hagytak aludni és mikor felébredtem 2 felé, akkor mentünk csak be.
Én nagyon fel voltam pörögve. Már napokkal a buli előtt mondta apa, hogy buliba megyünk, én azonnal elkezdtem örülni, kiabálni, ugrálni. Én a buli szót az ugrálással, futkosással kötöm össze, amit ugye nagyon szeretek.
Amikor felébredtem az autóban, azonnal kipattant a szemem és úgy szedtem a kis lábaimat, hogy minél előbb a tett helyszínére érjünk.
Szépen fel volt díszítve minden, üdítők az asztalon, meg rágcsálnivalók. A bárnál lehetett kérni bármilyen más italt is, nagyon kitettek magukért.
Azt lehet még tudni, hogy ezt az egy éves bulit a nagyszülők szervezték, az ő költségükre volt minden.
Rajtunk kívül kb még 5 európai volt. A nők nagyon szépen fel voltak öltözve. Mindegyik gyönyörűen kisminkelve, felékszerezve, és szebbnél szebb sari-kban..., a férfiak többsége turbánban.

A kaja nagyon ízlett az ősöknek, úgy hogy nem ebédeltünk semmit, anya már az előétellel jóllakott. :)
Apa még megküzdött a főétellel is, nekem nagyon nem jött be, túl fűszeres volt minden.
De szerencsére a házigazda nagymama odajött az asztalunkhoz, és azonnal észlelete a helyzetet, és hozott nekem nagyon finom sajtos szendvicset, meg tonhalas szendvicset. Így én sem maradtam éhen.
Aztán persze a tortából jól bekajáltam, Thomas-os tortája volt a kisfiúnak is, mint nekem kétévesen.
Először nem nagyon tetszett, hogy nem nekem lesz szülinapom, meg nem nekem lesz szülinapi tortám, de aztán anya meg apa megnyugtatott, hogy eszünk belőle, így boldogan énekeltem a 'Happy birthday'-t én is. :)
A gyerekek szaladgáltak, mindenkinek volt lufija, a mi asztalunk körül egy nagyon szép kislány sündörgött. Apáék próbáltak rábeszélni, hogy menjek vele szaladgálni, ugrálni, táncolni - ezeket a kislány mind felvonultatta, bevetette, hátha elcsábíthat, de nagyon szégyenlős voltam, nem mentem.
Persze a nap fénypontja az volt, hogy hazavihettem egy héliumos lufit, ami ugye mindig felszállt, apa alig győzte visszarángatni.
Otthon jót lehetett vele játszani, mert az ágyról már magam is elértem, nem kellett az ősöket nyaggatni. :)