Miután megszületett Attila, megérkezett a nagyi is Budapeströl.
Nagy volt az öröm, mert mi mentünk érte anyával IGAZI VONATTAL! Én olyan boldog voltam, egész úton csak mosolyogtam, be nem állt a szám.
Még névre szóló jegyet is kaptam!Aztán a repülötéren meg ott voltak azok a nagy repülök....
Amikor megláttam a nagyit, szaladtam a karjaiba.
Azóta szinte minden nap megyünk Reniékhez és én olyan okos, nagyfiú vagyok, hogy pár nap után odaadtam a cumimat Attilának.
Persze az az igazság, hogy engem átvertek, mert én tudtam, hogy ha hazamegyünk a fiókban van másik cumi, tiszta cumi és azért adtam oda olyan nagylelküen.
Aztán szörén szálán eltüntek a cumik.
Lassan két hete cumi nélkül alszom. Az elsö két éjszaka, alvás katasztrófa volt, de most már nem is hiányzik egyáltalán.
Ez is egy nagy mérdföldkö volt az életünkben.
Pár kép Attiláról meg rólunk:
Cukorborsòk :)
VálaszTörlés