Nagyival Birminghamben

Nagyinak nem sok kikapcsolódás jutott. Azaz Ő azt mondta, azért jött, hogy velem legyen. De egyszer sikerült vele bemenni a városba, meg elmentünk együtt Birminghambe. Különben itthon sütött-főzött, velem járt játszótérre, meg az egyik hétvégén unokatesómék is itt voltak nálunk - Maja meg Levi, szóval unokázhatott bőven.
A birmingham-i út is nagyon jól sikerült.Jaj, de nagyon szeretek utazni, meg csavarogni! A vonatozást is imádom.

Szépen, okosan elaludtam a tízórai után a babakocsiban. Anya kicsit shoppingolt, aztán dél körül bementünk egy kocsmába ebédelni. Nagyi megerősítheti, hogy minta gyerek vagyok! Szépen ültem az etetőszékben, ettem az ennivalót, anya is meg Nagyi is szépen meg tudott ebédelni mellettem.

 Aztán ebéd után sétáltunk egyet a híres csatorna parton. Az angolok nagyon büszkék a csatorna rendszerükre. Olyannyira, hogy szerintük a birminghami sokkal nagyobb, mint a velencei. :)
Gyönyörűen sütött a nap, kicsit csípős volt a levegő, de én akkorát aludtam. Anyáék meg jól lejártak az ebédet.

A nagy séta után még beültünk egy kávéra, hol megettem az uzsonnámat és aztán jöttünk haza.
Anya azert is szeret annyira itt lenni Angliában, mert itt mindenhol el lehet menni mosdóba, mindenhol van pelenkázóhelység, mindenhol lehet kérni etetőszéket, minden akadálymentesítve van, gondolnak a babakocsival közlekedőkre is. Ha sok lépcső van, akkor tuti van lift is. Szóval olyan egyszerű ilyen kisgyerekkel, mint én, kirándulni, csavarogni. Ez annyira megkönnyíti az életünket!
Hazafelé a vonaton volt egy másik kisfiú, igy méregettem messziről:

 Legalább egy kicsit kimozdultunk a poros Rugby városból. :)