KÚSZOK

Jaj, nagy az öröm az ősöknél, nem tudom mit vannak úgy oda?! Elkezdtem 7 és fél hónaposan kúszni. Már nagyon pipa voltam, hogy nem értem el a játékaimat, csak pörögtem jobbról balra, vagy balról jobbra, de nagyon macerás volt az ilyen fajta közlekedés. Így úgy döntöttem elindulok torony irány. Legjobb csalinak bizonyul a mobil telefon, távirányító. Na, mióta felfedeztem, hogy így is tudok pozíciót változtatni, azóta nem pörgök. Anya szerint már nagyon közel vagyok a mászáshoz is, akkor nekem arany életem lesz, az ősök meg retteghetnek, pakolhatnak el mindent az utamból.
Hogy nehogy azt mondjátok: "messziről jött ember azt mond, amit akar" és hát én messze vagyok nektek, ezért feltöltöttünk egy videót erről. Ide kattintva megnézhetitek

Ezt a nagy fejlődési ugrást megelőzte egy betegség, az első betegségem. Őszintén szólva még nem vagyok 100%-os, még köhög, folyik az orrom, de csak első nap voltam kicsit lázas, meg hőemelkedésem volt.
Anya a helyzet magaslatán állt, bár most éppen úgy néz ki mint egy mosott rongy.
Mindezt tetőzi a szeparációs szorongásom (figyelitek milyen pici vagyok és miket tudok?). Ma pl elmentünk anyával a közeli kisboltba. Ott anya belépett a sorok közé, úgy hogy egy pillanatra nem láttam. Én annyira elkezdetem sírni, nem is lehetett megvigasztalni.
Nem tehetek róla, most csak anya jó nekem. Ha nem látom anyát vagy nem hallom, akkor persze elvagyok apával is meg nénjével is, de ha anya megszólal, nekem azonnal az Ő közelében kell lennem.
Állítólag 5 és fél hét múlva megint Magyarországon leszünk és - anya szerint - nagyon jó kis karácsonyunk lesz (nekem ugye az első, ezért nem is tudom mi az a karácsony). És lesz keresztelőm is, szűk családi körben.
Röviden ennyi
xxx