Ma vagyok 12 hetes!

Svájci Alex barátnőm azért nem írt sokáig a blogjába, mert ott annyira rossz idő volt, hogy nem volt kedve "tollat ragadni". Én meg azért maradtam le, mert olyan jó idő volt, soha nem voltunk itthon.
Egyik nap, anya elindult velem reggel 9kor és este 6-ra értünk haza. Mit ne mondjak, olyan fáradt voltam, mint a kutya. Pedig, ahogy apa mondja: feküdtem egész nap a babakocsiban. :)

Megpróbálom sorjában összeszedni az eseményeket....
Először is, mikor a békéscsabai nagymamám itt volt, rengeteget sétáltunk. Akkor is minden nap bementünk a városba, anya elintézte az intézni valót és jöttünk haza. De a legforgalmasabb úton mentünk, anya, szegény nagymamát sétáltatta a 45 fokos emelkedőn felfelé, + az autók nagy zaja, szmog, miegymás. Nagymama meg is jegyezte, hogy milyen jó lenne, ha lenne egy csendesebb út a városba, mondjuk egy szép parkon át. Anya elintézte egy "nincsen"-nel. :)
Aztán miután nagymamám már hazament, anya egyik magyar ismerőse kérdezi, hogy: " ismeritek az utat a városba a parkon át?" Anyának kikerekedett a szeme, hogy: "milyen park?!?!" Kiderült van egy kicsit hosszabb út a városba, de csendes, madárcsicsergős, zöld, finom fű szag van.

Most már erre járunk minden nap és IMÁDOM!
Itt egy kép a békéscsabai nagymamámmal is, nagyon szeretem ezt a képet:

Aztán.... mivel nagyon jó idő volt az elmúlt hetekben, de főleg ezen a héten, egész nap csavarogtunk, főként a belvárosi parkban bandáztunk. Anya megismerkedett egy csomó magyar kismamával, hát ne tudjátok meg! Ezek a nők mennyit tudnak dumálni! Jár a szájuk, mint a kacsa segge. Ráadásul szinte mindenhol kislány van, a legtöbbször én voltam az egyetlen fiú. Apa egyik reggel meg is kérdezte, hogyan bírok ennyi nővel, na meg egyáltalán hogyan bírom?! :)
Először nem nagyon tetszett, de most már érdeklődve figyelem a többi gyereket is.
Képzeljétek egy kislány ki is kezdett velem. Kiara a neve és három hónappal idősebb mint én:

Anya el sem vitt a héten mérni, mert nem akarta vesztegetni az időt zárt teremben a várakozással, de sikerült lemérnie a hosszamat (nagyon cseles volt), 60 cm hosszú vagyok.
VISZONT: életemben először voltam USZODÁBAN! A Children's centre-ben, ahová méreckedni járunk, ahová hétfőtől BABA MASSZÁZSRA FOGUNK JÁRNI, van uszoda. És ilyen pici babák is mehetnek, mint én. Apa jött be velem a vízbe, mert anyának nincs fürdőruhája, Ő kívülről szurkolt. És NAGYON ÉLVEZTEM. Nagyon szeretem a vizet. Először meg voltam illetődve a gyerekek sikítoztak, visszhangzott minden, de aztán én is feloldódtam és én is kurjongattam, nagyon nevettem, egyszerűen IMÁDTAM.
Babaúszás tanfolyamra is fel vagyunk iratkozva, de még nem tudják mikor fog indulni a következő kurzus. Addig vagy anyával vagy apával eljárunk ismerkedni a vízzel.

Továbbra is nagyokat alszom a levegőn, szopizok, ahol ép vagyunk: parkban, étteremben, Reni nénjémnél. :) Anya persze mindig aggódik, hogy eleget eszem e, majd kiderül a következő héten, ha elvisz mérni.
Addig is pá-pá mindenkinek.
xoxo