35. hét, mozgalmas hétvége

Betöltöttük a 35. hetet, már csak 4 hét van szülésig. Láttátok a kis gólyát a kezdőlapon, a fénykép alatt? Persze nem néger kisbabánk lesz....:-)
Szóval most már egyre nehezebben bírom, itt fáj, ott fáj, itt nyom, ott nyom. Nem tudok aludni 2-3 óránál többet, zsibbad a kezem, vizesedik a lábam - de nagyon. Sokszor kifakadok, hogy "nem bírom tovább"! De aztán gyorsan megnyugtatom a kisbabát, hogy bírom, Ő csak maradjon még! :)

Mindig eltervezem, hogy "na a következő héttől többet pihenek, délutánonként alszom, stb", de eddig még nem jött össze.
Nagyon mozgalmas hétvégénk volt!
Szombaton stúdióban voltunk, pocakos fényképeket csináltattunk. Ez nekem volt nagyon fontos és olyan hálás vagyok a Palinak, hogy végig csinálta velem, mert tudom, hogy nem szereti az ilyet. Én egyedül nem akartam, úgy szerettem volna, hogy mind a ketten ott legyünk. Azt nem mondanám, hogy élvezte, de jó pofát vágott hozzá és jól érezte magát.
Délután még volt egy utunk, mert sok mindent az ebayen vásárolunk, amit személyesen kell felvenni. Szóval egy ilyen vásárlás volt két ikea-s fotel, amit szoptatós széknek vettünk meg.
Estére lesütöttem egy jó nagy adag palacsintát (nem számoltam meg, öregszem, egyébként mindig megszámolom, úgy mint Teca nagynéném :)), meg átjöttek Nóriék és beszélgettünk.
Vasárnap nagyon húzós napunk volt, ugyanis Eastbourne-ban voltunk, kb 4 óra innen. A történet ott kezdődik, hogy Palinak hetek óta fájt a háta. Hiába vette be a szokásos gyógyszerét, ez alkalommal ez sem segített. Én korábban voltam egy magyar csontkovácsnál, arra próbáltam rábeszélni, hogy menjünk el hozzá. Konkrétan hetekig minden nap mondtam. Illetve van a másik varriáció, a chiropractor, ami itt is van a városban több is. Most már fel lettem világosítva, hogy a kettő nem ugyanaz, mert a csontkovács, természetgyógyász, a chiropractor, meg orvos, konkrétan egyetemet végzett. Állítólag ilyen chiropractor Magyarországon csak egy-kettő van.
Itt a városban több is van, pedig kis város vagyunk és be kell jelentkezni, várólista van. Én egyszer voltam, nem voltam megelégedve, utána mentem el a Ferihez és Ő tette rendbe a hátamat. Erről írtam korábban egy fejezetet, itt van emlékeztetőül
Addigra már annyira nem javult a hátfájása, hogy egyik nap felhívott, hogy na most már csináljak vmit, mert nem bírja tovább. Utána feldobtam neki a két opciót, vagy a magyar csontkovács, aki engem is "meggyógyított", igaz nagyon messze van (időközben elköltöztek arról a meseszép helyről Eastbourne-ba), de még útiköltséggel is olcsóbb lesz, mint a helybeli chiropractor, akivel én nem voltam megelégedve. Vagy a városi chiropractor egyike.
A Feri mellett tette le a voksát, így gyorsan le is beszéltem vele, hogy megyünk. Ferinek tudomása volt arról, hogy a közelünkben van egy lány, aki szintén szeretne hozzá menni, összehozott vele, hogy vigyük magunkal, így tudunk osztozni a benzinköltségen.
Szóval vasárnap korán reggel útnak indultunk. Eastbourne, tengerparti város, gondoltam ha szép idő lesz, a kezelés után megebédelünk valahol, meg sétálunk a tengerparton. Mocsok egy idő volt aznap! Egész nap szürke, esős, sötét és fújt a szél.
Kb délben érkeztünk meg, végülis akkor esett le, hogy vasárnap délben állítunk be, de nagyon kedvesen fogadtak bennünket. :) Ez a két ember is egy csoda (merthogy most a feleségével is találkoztunk), meg a gondolkodásuk, meg a kisugárzásuk....
Palinak persze már nem fájt a háta, ha tehette volna el is kerülte volna a kezelést, de már nem volt visszaút. :)
Utána meg én voltam a hibás, hogy miért nem jöttünk előbb, miért nem voltam erőszakosabb? :)
Az odafelé úton arra gondoltam, hogy olyan étterembe kellene menni, ahol tudnék enni egy tányér levest, mert mostanában meg vagyok őrülve a levesekért, minden nap tudnék enni.
Aztán a Zsuzsa megkérdezte, hogy "megkínálhatlak benneteket egy jó, kis hazai tyúkhúslevessel?" :) Én nem tudtam nemet mondani! Normális állapotomban udvariasan elutasítom és minél előbb lelépek, hogy ne zavarjam őket vasárnap, de most MÁS ÁLLAPOTBAN VAGYOK! :)
Akkor még megvendégeltek mind a hármunkat, nagyon jól esett. Egy nagyon jót beszélgettünk. Megemlítettem, hogy nekem zsibbad a kezem, a Feri mondta, hogy akkor a nyakammal van a gond és nekem is rendbe tette a nyakamat, két csigolyám nem volt a helyén. Remélem segít.
Este 8-ra értünk haza. Pali, mintha kicserélték volna, feltöltődtünk, a háta sokkal jobb, bár még kell egy-két nap, míg teljesen elmúlik a fájdalma.
Ilyen egy mozgalmas hétvégénk volt!
xxx

ui: a stúdiós képekre kb egy hónapot kell várni, mert a fotósnak van egy nagy munkája és csak így vállalta el. Ha Palit kérdezitek, az Ő álláspontja: "Ivett miatt annyi a retusálni való, hogy az a nagy munka, azért kell várni egy hónapot" :)