Magyar csontkovács, avagy csodaszép helyen jártunk

A facebook-os oldalnak köszönhetően ('Rugbyben élő magyarok') találtam egy magyar csontkovácsot. Igaz, nem Rugby-ben, hanem arra felé, amerre unokatesómék laknak, kb kocsival egy órára.
A hely neve: Bourton-on-the-Water, egy csoda szép, gyönyörűséges, igazi angol gyöngyszem falu.
Végül is még mindig nagyon fájt a hátam, főleg a derekam, és az itteni angol csontkovács nem jött be. Annyira szenvedtem már, hogy úgy döntöttem, minden milyen messze van, csak magyar legyen, mert ahhoz már volt szerencsém, abban megbízok.
Ajánlották őt, megkerestem és a heti szabadnapomon elmentem hozzá. Mivel tudtam, hogy Gloucesteshire-be megyek (ez egy megye), tudtam, hogy szép környékek vannak arra felé, próbáltam elcsábítani magammal vkiket (Renit, Etát) és végül Nóri úgy döntött, hogy elkéri Flórát a suliból családi okokra hivatkozva és eljöttek velem.
Már az út is csodaszép volt, dombok, legelők, a legelőkön bárányok, lovak, tehenek, gyönyörűséges sárga, hatalmas nagy repceföldek és minden nagyon szép zöld, lombos, bozontos. :)
DE - tudom de-vel nem kezdünk mondatot - mikor megérkeztünk a faluba.... szemünk, szánk tátva maradt. A házak, mind kőházak és a nagy részük több mint 300 évesek. ÉS LAKNAK BENNE.

A faluközpontban egy patakocska csörgedezik. Nagyon jó idő lévén, az emberek a patak partján napoztak, gyerekek a patakban szaladgáltak, nagyon jó hangulatú volt.

Flóra is nagyon jól érezte magát, kacsákat etetett, lábat áztatott. Fagyiztunk egy nagyot és nagyon jól éreztük magunkat.

A magyar csontkovács nagyon jó volt. Tök jó a hátam, meg nagyon jó volt találkozni vele. Tök jó kisugárzása volt, nagyon szimpatikus volt. Reikivel is foglalkozik, szerte az országban (Angliában) reiki tanfolyamokat tart magyaroknak. Gondolkodom, hogy én is beruháznék egyre.
Egy csodás napunk volt, ahová "véletlenül" jutottunk el.
Máskor is megyünk
xxx