Camden Market, London

Na, három hónapos egyeztetés után sikerült Hajnival összehozni a "minden hónapban egyszer találkozunk Londonban" találkozót. :)
Annyi minden van Londonban - ezt gondolom Ti is tudjátok - és minket MINDEN, DE MINDEN érdekel. Ezért tele tervekkel, várakozással indultunk neki a britek fővárosába, Hajni délről, én északról közelítve meg a metropoliszt.
Annyira lazák vagyunk, hogy majd szétesünk és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az úton, reggel 8 órakor beszéltük meg hová megyünk, mit csinálunk, mit nézünk meg.
Reggel 10 órakor mindketten begurultunk Londonba, Hajni a Victoria-ra, én a Euston-ra. (ezt egy fészbukos chek-in-nel jeleztem is ismerőseimnek-barátaimnak :) ).
Első útunk mindig a kávé-reggeli, ezt egy gyönyörű, 20 fokos, MELEG, NAPOS napnak köszönhetően, a csatornaparton költöttük el.

Megint nagy lendülettel vetettük bele magunkat a "vásári forgatagba", jó sok pénzt el akartunk költeni, én már az első üzletnél jeleztem Hajninak vagy 3 pár cipő megvételét, de lebeszélt róla, hogy majd inkább vissza felé, mert akkor nem kell egész nap cipelnem. Kicsit gátolt a vásárlásban az is, hogy Fecske Pali többször telefonált napközben, "miújság" címen, ami nála annyit takar: mit vettem, mennyit költöttem. :) Illetve kis lélektani ráhatással próbálkozott: "Kicsim, tudod, nincs szükséged semmire!" :)
Szóval elég nagy tragédiával zárult a londoni kiruccanásunk: NEM VETTEM MAGAMNAK SEMMIT. Egy fejkendővel tértem haza boldogan, azzal is Hajni ajándékozott meg. :)
De ne szaladjunk ennyire előre.
Camden városrészben voltunk, ami a piacáról híres nagyon, állítólag Londonban a negyedik érdekesség, azaz a negyedik leglátogatottabb londoni attrakció.
Csatornája lévén, itt bonyolították le a kereskedelmi forgalmat régen, ezért raktárházak voltak itt, meg istálló, meg lókórház, ( lovak húzták a raktárépületekből a csatorna partra, meg vissza a portékát). És a piac egyik része így is van kialakítva, mintha istálló lenne és egy-egy "ló-állásban", egy-egy üzlet van. De a Reni azt mondja, ez egy új dízájn, a piac nem így nézett ki régen. És Ő már csak tudja, mert 2005-2008 között Londonban élt és minden vasárnap ezen a piacon verte el szerény bébi sintér fizetését. :)
A lényeg, a lényeg: nagyon hangulatos a piac, meg az egész városrész, kicsit visszarepültünk középiskolás, hippis korszakunkba. Ez Londonnak a bohém negyede és abszolút tükrözi a piac árukínálata.
Szép, tiszta, rendezett.

Mindenféle "elvont" cuccokat lehet kapni, afrikai ékszereket, ruhákat Nepálból, nagyon szép, eredeti bőrtáskák, stb. A ma divatos, nagy divat cégeknek nincsenek üzletei, elvileg itt minden eredeti, kézzel készített, Nepálból való, stb :)

Képzeljétek, itt rám szóltak, hogy nem lehet fényképezni. Meg azért is tettem fel ezt a képet, ha esetleg vki kételkedne Hajni létezésében, mert soha, egyik képen sem szerepel. De ez csak azért van, mert megtiltotta, hogy róla képet feltegyek. De ezt hátha megbocsássa. :)
Kicsit olyan hangulata volt az egésznek, mintha Izraelben lennénk, nem voltak szinte sehol sem árak feltüntetve, mindenhol alkudni kellett és nagyon erőszakosak voltak az árusok. :) A Hajnit ez megrémítette, engem meg visszarepített a jeruzsálemi vagy a jaffa-i piac hangulatába. :)
A csatorna parton ebédeltünk egy kocsmában, ami nagy hiba volt, mert nagyon rossz volt a kaja. A piacon mindenféle autentikus, tradicionális ételt kínáltak: kínai, afrikai, arab, mittudomén. De azokból, higiéniai szempontból nem mertünk enni. Hát igen, így negyvenfelé az ember már elég macerás evés-ivás-alvás szempontjából. Bár ezt utólag igencsak megbántuk. Bár ettünk volna, ott és olyat!

Úgy elbóklásztunk, hogy nem is maradt semmire sem időnk. Még egy búcsú kávé, süti és máris elváltunk. :(
Mi kifogtuk, mert 1) korán mentünk, 2) hétköznap volt. Azt írják, hogy hétvégenként olyan tömeg van, hogy a metróval utazókat szabályozni kell. :)
Szerintem ide még visszatérünk, hiába van annyi minden a tarsolyunkba. :)
xxx