Visszarázódtunk

A rövid magyarországi látogatás után könnyű volt visszarázódni.

Olyan volt, mint ha haza jöttünk volna, és végül is nekünk már ez az otthonunk, itt vannak a cuccaink, AZ ÁGYUNK, a kis közös fészkünk.
Az első héten mindkettőnknek jó sok "óránk" volt, azaz túlórák.
Igaz, az otthoni jövés-menéstől, "nem alvástól" elég fáradtak voltunk, de mára már sikerült kipihenni a szabadságunk fáradalmait. :)
Én nagyon úgy mentem haza, ha visszajövök új munka után nézek, mert ezt az "éttermesdit" már nem szeretem, sőt lassan már utálom. De aztán az kicsit visszavett az arcomból, hogy a közvetlen környezetemben, akik sokkal jobban beszélnek nálam angolul, hosszú hetek óta nem találnak munkát. Monika, a volt manager-em a Prezzoban, lassan már 2 hónapja nem dolgozik. Petra - barátnőm -, aki a helyettes volt a Prezzoban, itt járt egyetemre, nagyon jól beszél angolul, Ő is vagy 2 hete keresget.
Meg aztán nem is olyan szörnyű ez az étterem! :) Jó vendégek voltak mostanában, jó jattokat kaptunk. Csak azt nagyon nehezen szokom meg, hogy esténként nem heverészhetek a kanapén, meg hogy a hétvégéken kell sokat dolgoznom. :) (Talán jobb is, hogy az esti TV-zések kimaradnak, mert olyankor csak állandóan nassolok. :) )
Ezek a rövid hírek rólunk.
Sok mindent intézünk a napokban, Palit is regisztráltuk a helyi orvoshoz, egy fiatal, indiai nő a háziorvosunk. :) Még csak fényképen láttam, de nagyon szimpatikus. Palival jövő héten megyünk, mert fájt a mellkasa és nagyon rosszul volt, nagyon megijedtünk. Szóval jövő hétre kaptunk időpontot.
Nekem még néha fáj a derekam, nem jött helyre rendesen. Én találtam egy csontkovácsot, akit ajánlott az egyik kolleganőm, hozzá próbálok időpontot kérni.
Reniék beköltöztek a nappalinkba ideiglenesen, most éppen 6-an lakunk a két szobás-nappalis, 50nm-es lakásban. :) Kicsit ilyen hippis fíling, de csak ideiglenes. :)
xxx