Mint pl én. Sokan voltak még, akik munkakeresésben vannak és amíg nem találnak munkát, addig önkéntes munkát vállalnak. Lehet, hogy egyébként ez egy elvárás is a kormány részéről. Adja a segélyt, te meg addig minimum ennyi + ennyi órát dolgozzál önkéntesként egy héten. Nem tudom, csak gondolom.
A manager-ről meg a helyettesről nem volt szó a legutóbbi charity-s bejegyzésben, azt nem hagyhatom ki:
Vijage, a boltvezető. Indiai származású, hihetetlen milyen akcentusuk van az indiaiknak. De nagyon jól beszélnek angolul, mert náluk hivatalos nyelv az angol, az oktatás is angolul folyik az iskolákban (vagy nagy része a tananyagnak). Szóval, hogy vezető...., itt nincsenek ilyen társadalmi megkülönböztetések, hogy ki, hogy néz ki, hosszú hajú, hosszú szakálú, vagy piercinges. Vijage-nek teljesen tar kopaszra le van nyírva a haja (vagyis nincs is haja), tetoválás van az alkarján és mindenféle bőr ékszereket hord. :) Különben nagyon jó fej, mindenki szereti, mert amikor ember hiány van, akkor rá tudja beszélni az embereket, hogy vállaljanak műszakot. És péntekenként mindig hoz sütit, azt esszük/ettük a tea szünetben. :)
Sharon, a helyettese. Nagyon jó fej csaj, gyönyörűen beszél angolul, nagy darab, és nagyon mosolygós. Engem nagyon bír, jó humora van, szoktunk viccelődni.
Akkor van egy jól szituált angol lány, Rose, aki Manchesterben egyetemista, valami design szakon és a nyári szünetben vállalt önkéntes munkát. A Reni szerint az egyetemistáknak kell is vállalni, azaz kötelező. Rose jó fej, sokat dumáltunk.
George, az egyik kedvencem. 35-40 éves pasi, angol, angolul beszél és semmit nem értek belőle. :) Vele egy napon kezdtem, alapvető dolgokat azért megbeszéltünk, mint pl: ez a ruha milyen színű. :)
Earl, másik kedvencem. Ugyanaz, mint a George, mondjuk egy fokkal jobb, angol, angolul beszél és mondjuk a felét értem annak, amit mond. Két héttel ezelőtt, mikor tea szünet volt, olyankor mindenki leül egy 20-30 percre, figyelmet kért és ünnepélyesen bejelentette, hogy van munkája. És akkor mi, többiek, tapsoltunk, éljeneztünk, tudjátok, mint az alkoholisták, amikor bejelnetik: Ivett vagyok és 50 napja tiszta. :) Nagyon vicces volt, de a lényeg, hogy örültünk neki tényleg.
Múlt hét pénteken, meg a Mioara barátnőm jelentette be mindenkinek, hogy hétfőtől dolgzom. :)
Igen, az étterem, ahová már két hónapja felvettek, annyira bizonytalan, meg nem tudjuk mikor nyit meg, hogy addig is elmentem a Paliék gyárába dolgozni. De erről majd egy külön fejezet.
A legutóbbi beszámolómban, a Shelly-re azt írtam, hogy tájföldi, de nem, valójában filippin. És egyszer elmentünk hármasban kávézni: Mioara, Shelly, én és sajnos csak ezzel a fényképpel tudok szolgálni:
És még sorolhatnám az önkénteseket, de majd egy másik alkalommal, hátha megyek még arra.
Most van ez a nagy éhínség meg betegség Szomáliában, az Oxfam-nak is van egy nagy kampánya (ez az a aCharity, ahol dolgoztam). Rengetegen csak bejöttek az üzletbe, nem vettek semmit, csak pénzt adományoztak. Sajnos mi most pénzt nem tudtunk adni, de én 8 hetet, kétszer 3 órát dolgoztam ingyen, hogy jobban menjen az üzlet. Remélem hozzá járultam valamivel.
xxx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése