Jellemrajzok

Nem akarok ám én itt okoskodni, meg megmondani a frankót, meg filozófiai elemzéseket írni, csak azt írom le, amit gondolok, amit tapaszalok. ('oszt lehet pár hónap múlva máshogy gondolom :) )
Van itt ez a magyar pár, akikkel mi együtt lakunk (már nem sokáig). Iszonyúan megkeseredettek, boldogtalanok, utálják az egész országot. Nagyon hazavágynak, a fiú egyszer meg is fogalmazta, hogy Ő úgy tekint az itt létére, mintha száműzetésben lenne (!!!!!). Utálom az ilyen embereket. A kislány 18 évesen, rögtön érettségi után jött ki, 4 éve itt van és nagyon hazavágyik. Tudom, amikor 20 évesen én is bébi szitter voltam, nekem is álmaim voltak otthonról, hogy majd én leszek a nagymenő, ha hazamegyek, mert beszélek idegen nyelveket, milyen szép a város, hiányoznak a koncertek, stb. De ők most nem látják, hogy itt úgy boldogulnak egy idegen országban, hogy szarul beszélik a nyelvet, nagyon jól élnek és tulajdonképpen itt nekünk ugyanazok a jogaink vannak, mint azoknak, akik itt születtek. A csaj szintén nagyon "gázos" vagy sérült, amikor beszélek hozzá nem néz a szemembe, úgy köszön, hogy nem néz rám (lehet csak egyszerűen utál?!) és látszik rajta utálja az egész életét.
Tudom milyen érzés lehet, mert amikor szeptemberben a Pali kijött, én meg ott maradtam egyedül a nagy házban, akkor én is úgy gondoltam, hogy nekünk a világon a legrosszabb, velünk történik a legnagyobb tragédia a földön (aztán az ember megnézi mondjuk a Schindler listája filmet, utána rögtön észhez tér).
A legjobb, hogy szidják a rendszert, a politikát, az orvosokat, az angolokat, mindenkit. AZ ILYEN EMBER MIÉRT NEM MEGY HAZA? Persze én is látom az ország "hibáit", sok minden nem tetszik, de mivel önszántamból jöttem ide, jól akarom érezni magamat itt, ezért nem erősítem magamban, hogy ez + az milyen rossz itt. Próbálok csak a jó dolgokra koncentrálni.
Nekünk is hiányzik az otthoni "közélet", (a színház, mozi, koncertek nem hiányoznak, mivel évek óta nem volt rá pénzünk, így már hozzászoktunk a hiányukhoz :) ), a család, a barátok, a jó kis kerti partik. De olyan jó, hogy együtt vagyunk a Palival, a tezsvéremmel minden nap beszélünk - sajnos nagyon messze laknak -, a középiskolás barátnőmék is itt vannak, velük is minden nap beszélünk, na meg az unokatesómékhoz szinte kéthetente megyek egyszer gyerekekre vigyázni, Ők a mi kis családunk itt. :)
Akkor Hajni barátnőmék viszonylag sok magyarral megismerkedtek Bournemouth-ban, többek között egy négy, MONDOM NÉGY GYEREKES családdal, akik a négy gyerekkel jöttek ki pár éve (pécsiek persze :), ezúton üdvözlöm pécsi olvasóinkat - pussz, pussz). És teszik a dolgukat. Valaki a magyar csapatban mondta is nekik, hogy nagy bátorság volt kijönnötök négy gyerekkel, erre a csaj: nagy bátorság lett volna otthon maradni! :) Ők például nagyon szeretnek itt lenni, kis magyar közösséget szerveznek a városban, csapatostul mentek bodzát, szedret szedni, minden hónapban van magyar találkozó. Meg hallottam, hogy a kisgyerekes magyar anyukák olyat terveznek, hogy a helyi könyvtárba minden héten bemennek gyerekestül énekelni. Hogy együtt énekeljenek magyarul. A könyvtár ezt abszolút ingyen biztosítja, csak annyi feltételt szabtak, hogy angolul is kell énekelni. Tök jó, nem. :) (ez nem abban a városban van, ahol mi lakunk)
Itt van Palinak a haverja, Tamás. Nem is tudom 4-6 éve van itt, de élt az USA-ban, Hollandiában. Ő szokta volt mondani, hogy nem Amerika a lehetőségek hazája, hanem Anglia. Rengeteget dolgozik, nagyon nagy tudású, sokat kirándul is, sokat tud az országról. Ezt nagyon szeretem benne. :) (meg azt, hogy szelektíven gyűjti a szemetet, az ételmaradékot, kiviszi a kertje végébe az állatoknak, pl: rókák megeszik a csontokat...) Ja! És egyenlőre ideiglenesen Tamáshoz költözünk a jövő héten, mert egyedül lakik egy 3 hálószobás házba. Csak addig amíg nem kezdek el dolgozni, amíg végre lesz egy munkaszerződés a kezembe, mert úgy tudunk majd mi lakást bérelni.
Itt a városban, van még egy magyar pár (mondjuk sok magyar van, de én nem nagyon ismerek mást), akik nagyon szimpatikusak, egyszer-egyszer találkoztunk velük, sokat segítettek már nekünk és alig várjuk, hogy a sajátunkban legyünk, mert akkor meghívjuk őket majd egy vacsorára. :)
Meg azért is várjuk, hogy külön legyünk, hogy titeket is vendégül tudjunk látni.
xxx