Ingatlan mizéria, albérlet keresés I. felvonás (szerintem lesz több is, még csak ma kezdtem....) :)

Szóval költöznünk kell.
Aki nem tudja, vagy csak emlékeztetőül: egy magyar párral lakunk együtt, egy lakásban, ami elég szűkösnek bizonyult, meg nem is vagyunk velük egy hullámhosszon. A szükség ugye nagy úr, nekünk első lépésnek jó volt, kevesebbe kerül, mint egy külön álló albérlet, nekik meg jól jött a pénz. Már mi is menni akartunk, de Ők dobták be hamarabb a törölközőt :). Majd egyszer erre részletesen visszatérek, hogy miért utálja a magyar a magyart, miért szúrja direkt hátba (én soha nem tettem és nem tenném), de most az albérlet a fő téma.
Hajni barátnőmék állítólag 6 hete vannak itt (Bournemouth-ban), nekem úgy tűnik, mintha már fél éve itt lennének :) , és az Ő kálváriájukat az albérlet kereséssel kapcsolatban végig követtem. De akkor valahogy nem fogadott be minden információt az agyam, vagy nem akartam mindent meghallani?
Első nap: a hétvégén kinéztünk pár lakást, házat, ami számunkra megfizethető, jó helyen van. Tegnap el is mentünk megnézni kocsival a környékeket. Büszkén nyugtáztuk, hogy mindegyik jó környéken van, tulajdonképpen milyen szerencsések vagyunk, hogy ilyen sok lehetőség közül tudunk választani.
Ma bementem a városba, hogy végig járom az irodákat: 1) megérdeklődöm milyen feltételekkel lehet bérelni (ahány iroda, annyi féle - erre emlékeztem a Hajni sztoriaiból), mennyit kell fizetni az irodának a közvetítésért (ez is ahány iroda, annyi féle díj, állítólag a Ł80- Ł 300 mozog, nem semmi, mi?) és 2) rákérdezek a konkrét ingatlanokra, amiket kinéztünk.
Én az örök optimista, aki mindig minden körülmények között ( :) ) a föld felett 10 cm-rel jár (hű, sokan a fejemre olvasták már ezt), úgy gondoltam, ma délután már lakást/házat nézünk a férjurammal. Na meg a másik elképzelésem az volt, hogy minden irodában leültetnek, itallal kínálnak, körbe rajonganak és maguktól fogják nyomni rám az üres ingatlanokat.
Első iroda (még mindig első nap): láttam a csajon, hogy utál. Direkt gyorsan beszélt, a felét sem értettem, annak, amit mondott. De hál' Istennek, mert jó a fantáziám, mindig tudom mit mondanak (mellé teszem, oszt vagy azt mondták, vagy nem :) ). Ott csak azt kérdeztem, hogy milyen feltételekkel lehet bérelni. Elmondta a feltételeket, gyorsan, hadarva (rajtam kívül nem volt más érdeklődő az irodában és vagy 30 alkalmazott volt). Utána gondoltam rákérdez, h mit keresünk, mit szeretnénk. De nem.
Második iroda: itt már le sem ültettek, itt is elmondta a pasi mik a feltétek, kérdezte, mennyiért szeretnénk bérelni. Tudta, hogy Ł 500.- körül keresünk, még sem dugta az orrom alá az összes, ebben az árkategóriában lévő ingatlant. (volt brendonos kollégák, szerintetek ezt a fajta értékesítést, hogy értékelné a Kati? :) )
Harmadik iroda: már fogtam, hogy ezek maguktól nem fognak nekem ingatlant ajánlani. Kinéztünk a neten a belvároshoz közel, egy nagy parkkal szemben egy 2 hálószobást lakást. Mint már említettem tegnap megnéztük kivülről és nagyon tetszett mind a kettőnknek. Tudtam melyik ügynökség hirdeti, bementem hozzájuk. Aztán az első perc után kiderült mégsem ahhoz mentem be, amelyik hirdeti (nagyon hasonló volt a nevük). De amikor már bent voltam az ügynökségnél, jelzem, itt is, rajtam kívül senki nem volt - nem állt szándékukban semmit sem rám erőltetni. A pasi kedvesen elmagyarázta, hol találom azt az ügynökséget, amit keresek. (én jó kereskedő módjára, biztosan leültettem volna az érdeklődőt és megmutattam volna neki, hogy abban az árban mi a kínálat, sőt még kicsit magasabb árfekvésűt is mutattam volna :) )
Negyedik iroda: itt az ügynökség kirakatában már láttam, hogy az a lakás, amit kinéztünk, már elkelt. (de bírom, a kirakatban kint van a hirdetés, csak rá van téve egy színes szalag, hogy elkelt vagy megegyezés alatt. Ugyanígy az újságban is megjelennek a hirdetések, hiába elkelt, csak rá van téve ez a megjegyzés). De azért bementem és rákérdeztem, hogy az a lakás érdekelt, tényleg elkelt-e. Mondta a csaj, hogy igen. És akkor nem jött elő, hogy ellenben ezek vannak, hanem nekem kellett kérni.
Ötödik iroda: ide is konkrét elképzeléssel mentem, mert itt is láttunk egy lakáshirdetést. Itt 3 alkalmazott volt, az egyik asztalánál egy valakivel arról beszéltek, hogy hol van a városban a legjobb fogorvos (na itt lett volna alkalmam Kinga barátnőm nagybátyját ajánlani, de nem volt nálam névjegykártya) és a másik kettő meg sem kérdezte, mit akarok. Miután elment a hölgy, akkor beszéltem a sráccal, ott is csak annyit mondott, hogy majd rám csörög, mikor tudjuk megnézni az általunk kinézett lakást. Szóval az a lakás még meg van.
Ezeket mind mondta nekem a Hajni, de valahogy nem fogadta be az agyam.
Nem nyomulnak, nem ajánlkoznak, nem látom rajtuk a törekvést, hogy meg akarnak fogni, mint ügyfél (biztos nem jutalékos rendszerben dolgoznak). VAGY, ugye itt mindenki bérel, kevés a saját tulajdon és ez itt ugyanúgy megy, mint nálunk a kenyér vásárlás, úgyis megveszik.
Szóval albérletet keresünk, egyenlőre élvezzük (első nap után :) ), nagyon várjuk, már, hogy külön legyünk, 2010. szeptember óta nem lakunk kettesben. 6 hónapig külön laktunk, azóta meg egy másik magyar párral egy 2 hálószobás, közös nappali-konyhás lakásban.
És nem viselte meg a kapcsolatunkat, sőt megerősített bennünket! :)