Szerda-Csütörtök-Péntek

Kicsit sűrű volt a hetem...
Még múlt héten, meg talán azelőtt is elkezdtem pályázgatni Bournemouth környékére (délen, az ország inkább nyugati részén egy tengerparti igazán nyűsgős város) állásokra. Hajni barátnőmék laknak ott és mi ezt már rég kitaláltuk, hogy közel laknánk egymáshoz. :)
És behívtak két állás miatt, igaz nem konkrét állásinterjú hanem, csak a közvetítő irodába egy "megnézésre". Mivel szintén a hétre elígérkeztem az unokatesómékhoz csütörtökre, hogy vigyázom a gyerekekre, ezért úgy döntöttünk a Palival, hogy "próba=szerencse" elmegyek erre a "beköszönésre". Mind a két állás németül beszélő ilyen-olyan adminisztrátor.
SZERDA
Reggel elindultam Bournemouth-ba, mert délután 2re volt időpontom. Az út a google útvonalterv szerint 3 órás LETT VOLNA, DE a GPS-re hallgattam, ami az út során kiderült, nem az igazi, így 4 ÉS FÉL ÓRA alatt sikerült megtennem az útat. A GPS-ről annyit, hogy vmilyen oknál fogva, nincsen rá feltöltve minden út, ráadásul bénán állítottam be, mert úgy volt beállítva, hogy a legrövidebb úton vigyen, a leggyorsabb helyett. Ezért nem autópályákon vitt, főbb autóutakon, hanem kis falvakon keresztül, szántókon, legelőkön. Először ideges lettem, de aztán rájöttem, olyan szép helyeken járok, hogy ilyet az autópályáról nem lehet látni. :) Volt, hogy majdnem egy órán át, tényleg legelőkön keresztül mentem (persze aszfalt úton), dombokon le, fel, bárányok, lovak, tehenek legeltek mindenfelé. A kisvárosok, meg a falvak csodaszépek voltak. Igazi nádtetős házak! Mivel egyedül mentem, én vezettem, nem készítettem fényképeket. De a netről töltök fel pár képet:

Aztán szerencsésen megérkeztem. A közvetítő irodába bementem, ott tényleg csak pár percet beszéltünk, és az egyik helyre a csaj már azonnal átküldte az önéletrajzomat. (már ez is haladás, mert ahány ügynökséghez már beregisztráltam, még egyik sem küldte tovább a CV-met). Aztán találkoztam Hajniékkal és láttunk még egy hirdetést egy ügynökségnél, hogy németül beszélő ügyfélszolgálatost keresnek. Oda Hajni erős nyomására bementem, mert én nem nagyon akartam, mert nem volt nálam kinyomtatott CV. Egy pasival beszéltem, tisztára oda volt értem (ezek az angolok ilyenek, jó modorúak, mindig mosolyognak és róluk nem veszed le, hogy milyen voltál az interjún, jó vagy rossz). Azt mondta, hogy az angolom fantasztikus! :) Csak annyiban maradtunk, hogy átküldöm a CV-met és majd jelentkezik. Ott, akkor biztos voltam benne, hogy az az állás össze fog jönni. Aztán sétáltunk még a városban, lementünk a tengerpartra és este indultam az unokatesómékhoz.

Mivel akkor még nem jöttem rá, hogy a GPS úgy van beállítva, hogy a legrövidebb úton vigyen (a leggyorsabb helyett), ezért megint olyan kalandos utam volt, hogy csak csuda! New Foresten keresztül vitt ez a fránya, ami egy csodálatos nemzeti park, de olyan úton, ahol a madár sem jár. Komolyan! Hangsúlyozom, mindenhol aszfalt út van, de volt, hogy fél órán keresztül egy autóssal sem találkoztam. Loval legelésztek mindenfelé, volt, hogy az úton is lovak álltak és nekem kellett a fűre felmennem, hogy kikerüljem őket. :) Sajnos itt sem fényképeztem, de a neten találtam tök jó képeket, NEKTEK:

 én is pont így jártam, csak keskenyebb volt az út és nekünk, autósoknak kellett a fűvön kerülni. :)

Mikor már a GPS elvitt egy olyan útra, hogy azt "mondta" nekem menjek át egy patakon (autóval), akkor már saját kézbe vettem az irányítást és késő estére csak szerencsésen megérkeztem Little Beckford-ba, az unokatesómékhoz. :)

CSÜTRÖTÖK

Gergő (unokatesóm) és Jessica is dolgozott aznap, így én voltam a gyerekekkel. Róluk már korábban írtam, de muszáj megemlítenem, hogy IMÁDOM ezt a két gyereket (is :) ) Levi 2 és fél éves, Maja 7 hónapos. Reggel, mikor Levi meglátott - ép reggelizett - és azonnal tudtomra is adta, hogy Anya elmegy ennivalót keresni :) - ahelyett, hogy anya elmegy dolgozni, hogy pénzt keressen és tudjon belőle venni ennivalót - és én maradok velük egész nap játszani. :) És a következő mondatában, igazi angolsággal megkérdezte: kérsz pirítóst? :)

A nap fénypontja a blog szempontjából az volt, hogy az ügynökségtől hívtak, hogy behívtak a céghez interjúra és másnap 10-re kell mennem. :) A munkakör annyira nem lenne érdekes, meg kihívás, de abból a szempontból kihívás lenne, hogy angolul, meg németül kell beszélni, vevői megrendeléseket kell rögzíteni, illetve egy kicsit sales is lenne, azaz a megrendelés rögzítésénél még ré lehetne beszélni egy-két termékre a vevőt. Nem az álmaim munkája, de jobb, mint gyárban csomagolni vagy étteremben dolgozni (nekem).

Persze az egész nap nagyon jó volt a gyerekekkel, játszottunk, Majának is egész nap jó kedve volt, Levin meg egész nap lehet nevetni. (Keresztapáméknak üzenem, hogy mióta itt voltak és ástak Levivel, azóta állandóan ásni akar. Most is egész nap csak ásatott volna velem, de nem hagytam magam! :) )

Este visszamentem Bournemouth-ba a Hajni barátnőméknél aludtam, nem sokat, mert együtt készültünk a másnapi interjúra.

Mivel az angol nekem annyira jól nem megy, ezért nagyon sokat kell készülnöm egy-egy interjúra. Meg is beszéltük a Hajnival, hogy úgy készülünk, mint a főiskolán egy-egy vizsgára.

Mivel már én is voltam egy komoly interjún, a neten is jelentkeztem már, a Hajni is volt már két komoly interjún, így tudjuk a sémát, a visszatérő kérdéseket. (Na meg a Hajni olyan okos, hogy a neten talált háttéranyagokat, HR-sek tanácsait és azokat mind feldolgozta :) )

Így a lehetséges kérdésekre, írtuk meg a személyes válaszainkat, én meg ugye próbáltam megtanulni a számomra ismeretlen angol szavakat. Olyan sokáig fent voltunk, hogy sajnos a németre már nem volt időm készülni.

PÉNTEK

Elég rosszul aludtunk, mert 4en, azaz NÉGYEN aludtunk egy kétszemélyes ágyon. :) Gábor, Hajni, én, na és Kozmi, a macska. :) Engem már reggel hatkor kidobott az ágy, olyan ideges voltam és olyan érzésem volt, olyan hangulatom volt, mint a főiskolán, vizsga előtt. Hát igen, ez is egyfajta megmérettetés, visszaigazolás. Komolyan mondom ideges voltam, fájt a gyomrom, hasmenésem volt. Már túl akartam lenni az egészen, meg ugye nem tudtam mire számíthatok. Ja, a cég egy minőségi tapétákat, festékeket gyártó cég. Terjeszkednek, független angol cég, a legnagyobb piacuk Franciaországban és Németországban van Európában - persze Anglián kívül.

Már korán elindultunk, hál' Istennek a Hajni is eljött velem, kocsival kellett menni, mert a városon kívül van a cég, egy nagy gyártelepen. Jól el is tévedtünk és el is késtem.

A hölgy aki interjúztatott nagyon kedves volt, idősebb, mosolygós, szerintem szimpi voltam neki. Szerintem én is jó voltam, sokat beszéltünk, én ugye tudok "jópofizni", néha beszúrtam egy-egy információt a cégről, amit a neten olvastam. :) Na, jó voltam. :)

Aztán jött egy munkatársa, aki beszél németül és itt bénáztam el! Egyszerűen nem jöttek a számra német szavak. Minden csak angolul. Pedig jobban beszélek németül, mint angolul, csak ugye 100 éve nem használtam. És béna voltam és elszúrtam. Mert nem volt időm a németre is készülni. Ha már benne lennék a szokásos, mindennapi szövegben profi lennék, meg már csináltam ilyet korábban.

Na, ott éreztem, hogy vége, nincs tovább. De tanultam belőle. Most neki is állok a németre is készülni, de ugye az angolra is kell majd.

Miután végeztem, megjött a kánikula, nagyon meleg lett. Poole közelében voltunk, ezért megálltunk a tengerparton. nagyon nagyon szép helyen voltunk, képek itt (Hajni szerint, aki 8 évet élt Floridában, ez a rész, olyan mint Florida, Miami. Nem tudom a képek mennyire adják vissza, de csodaszép volt itt a tenger, a part.) A tengerparton ücsörögtünk (két munkakereső munkanélküli, kiket a párja tart el :( ), de akkor, ott úgy éreztük, hogy megérdemeljük.

Nagyon-nagyon meleg volt, nekünk a kis kocsiban nincs légkondi, ezért csak este indultam el, haza. Akkor már a térkép szerint jöttem, nem hagyatkoztam a GPS-re. Szerencsésen hazaértem, a három nap alatt majdnem 600 km levezettem, egy idegen országban, a jobb oldalon. Komolyan mondom/írom, számomra ez is agyilag megterhelő. :)

Szép 7végét mindenkinek!

xxx